Sokan gondolnak úgy a márkákra, mint szimpla nevekre, amikkel megkülönböztethetjük az egyik cég termékeit a másikéitól. A nyugati, kapitalista kultúrában azonban ezeknek a szimpla neveknek és logóknak sokkal nagyobb jelentőségük van. Magukba sűrítenek mindent, amit egy bizonyos cég képvisel.
Vegyünk például egy nagyon egyszerű kis rajzocskát: egy fekete ló sárga pajzson, kis olasz zászlóval. És a hozzá tartozó név: Ferrari. Ha ezt a két dolgot meglátjuk, rögtön eszünkbe jut minden, amit tudunk a cégről, a termékeiről és a tulajdonosaikról. Mint egy kis ravasz, amit ha meghúzunk, a tudatunkba robban minden, amit az adott márkáról tudni vélünk: gyorsaság, elegancia, gazdagság és a többi. Jelentéssel bírnak, nem is kicsivel. Ezek alapján akaratunk ellenére rögtön megítélünk embereket.
Nagyon jó példa erre a mobilipar. A BlackBerryt nagyon sokáig az üzletemberekhez és fontos emberekhez kötötték, nem véletlenül: nem volt olcsó telefon, ám telerakták olyan funkciókkal, amik ezeknek az embereknek fontosak. Például Barack Obamának. Mostanság a legújabb Samsung és Apple telefonok szimbolizálják a pénzt és a jólétet, sokak számára érthetetlenül.
Miért kellene valakit jobban becsülni azért, mert Audival jár, és nem Suzukival? Miért kéne valakit sajnálni azért, mert törhetetlen Nokiája van, és nem hajlítható iPhone-ja? Miért tartunk valakit sikeresebbnek és gazdagabbnak már csak attól, ha egy drága Rolex van a csuklóján? A választ az emberi természetben kell keresni.
Ősidők óta az embereket csakis a birtoklási vágy hajtja. Mindent meg akarunk szerezni magunknak. „El akarunk érni Isten szintjére.” Ennek jó példája a bábeli torony története. Jobb házat akarunk, jobb autót, több pénzt, jobb partnert: jobb életet. És mint tudjuk: mindig van jobb. És ez nem is baj. Ezért vagyunk ott, ahol, és ezért nem állunk meg a fejlődésben. Felfedeztük Amerikát, eljutottunk a Holdra, és közben újabb olyan bolygókat keresünk, amiket meghódíthatunk, és megszerezhetünk magunknak. És ezek után is lesznek újabb céljaink. Hogy mik lesznek ezek a célok, az csak tőlünk függ.
Kádár Bence
