Ez a nap is úgy kezdődött, ahogy a többi. Vagy mégsem? Egy kicsit másképp. Kisütött a nap, és megcsillant a medence plexiüvegén. Végre november van! Elmúlt a hosszú, forró nyár, elvonultak a szúnyogfelhők. Bár a rovarhálóval ellátott kifutó biztonságos és elég kényelmes, azért mégis nagy élmény elhagyni, sétára indulni.
„Gyerekek! Sorakozó! Gangi, Sissy, Bimbi, Kex, Undi, Moszat, Pöttöm, Rózsi, Titi, Dagi, Kicsike, Gangesz! Lajos és Tünemény, ti lesztek ma elöl. Totya és Szöcske, ti vigyázzatok a kicsikre a sor végén, Lolkára, Bolkára és Polkára! Indulás! Itt az idő! Az emberek már sorakoznak, várnak ránk. Alig várják, hogy sétálhassanak velünk” – hangzott pingvinmama örömteli kiáltása.
A kis pápaszemespingvin-kölykök kiugrottak a vízből, és totyogva sorakoztak fel. A cukiságok már nagyon várták ezt az időszakot a jászberényi állatkertben, hiszen novembertől márciusig a legnagyobb érdeklődésre számítottak. A sétára szükségük volt, hozzátartozott a mindennapjaikhoz. De igazán különlegessé akkor váltak ezek a séták, amikor a látogatókkal együtt totyoghattak. Tuti téli totyogás – mindennap 11 órakor.
A sorban elöl a kíváncsi Lajos integetett, majd őt követte Tünemény, aki vidáman pózolt az őt fotózó emberek előtt. „De hol van Tami? Mindig ő terelget minket, most merre is menjünk tovább?” – merengett magában Totya. „Ó, látom már! Éppen elárulja a mi kis titkainkat a látogatóknak… Ajaj, mindjárt elmondja azt is, hogy hová szoktam elbújni… jobb lesz, ha megcsípem, ezt gyorsan hagyja abba!”
„Szöcske, te megint elcsavarogtál, pedig megbeszéltük előre, hogy ki melyik embergyereket sétáltatja” – korholta pingvinmama kicsinyét a séta után. „És még valami fontos. Van egy aranyos kislány, aki minden hétvégén meglátogat bennünket. Elhozza a szüleit is. Szerintem lepjük meg legközelebb, táncoljuk mindannyian körbe!”
Miután az embereket, embergyerekeket rutinszerűen körbesétáltatták az állatkertben, a pingvinek újra magukra vonták a figyelmet. A medencékben lubickoltak, a vízben igazán elemükben voltak. A plexin immár a délutáni napsugár fénye verődött vissza a látogatók szemébe. Örömmel nézték újdonsült kis barátaikat, akik szemkápráztató gyorsasággal bukfenceztek a víz alatt. Elbűvöltek mindenkit a pingvinek bravúros mutatványai.
Azt hiszem, nem árulok el titkot, hogy engem is elvarázsoltak. Észre sem vettem, és már ki is bogozták a cipőfűzőmet…
Szerencsés Melinda
