A rassz szó a francia race kifejezés magyarított alakja. Jelentése: emberi fajták. Ebből a szóból következik a rasszizmus kifejezés is, ami pedig, ugye, a faji megkülönböztetést takarja. A rasszizmus egyértelműen rossz dolog, ennek ellenére rengeteg ember – tudatosan vagy zsigerből – beleesik ebbe a végtelenül undorító hibába.
A rasszizmusnak rengeteg fajtája és foka van. Szerintem nem csak az számít rasszizmusnak, ha valakit a vallása, a származása vagy a bőrszíne miatt ítélünk el. Rasszizmus az is, ha valakit valami apró, nekünk nem tetsző különbsége miatt ítélünk el, mondjuk, a zenei ízlése miatt. Hogy miért?
Azért, mert semmiben nem jobb, ha valakit azért ítélünk el, mert zsidó származású, vagy azért, mert szereti Justin Biebert. Nincsen két ugyanolyan ember, szóval így akár minden második emberben tudunk találni valamit, ami más, mint bennünk, és már el is ítélhetjük.
Rengeteg különbség van egy fekete és egy fehér ember között, ez tény. Pont ugyanannyi, mint két fehér ember között. Vagy vegyük a romákat! Rengeteg ember saját bevallása szerint konkrétan undorodik tőlük. Kérdezem én, hogyan lehet undorodni egy másik embertől? Milyen elmebeteg dolog ez? Értem, hogy ha valakinek például van egy komoly bőrbetegsége, és véres sebek vannak a kezén, nem szívesen fogunk vele kezet, mert undorodunk tőle. De akkor sem magától az embertől undorodunk, hanem a kezén lévő sebektől.
De ha valaki undorodik egy másik embertől, akkor ha nagyon mélyre ásunk… igazából magától undorodik, ugyanis minden ember ugyanolyan: hiszen ember.
A bőrszínük lehet, hogy különböző, és a vallásuk is lehet, hogy különbözik, sőt – minő meglepetés – még az is benne van a pakliban, hogy nem ugyanabból az országból származnak. Ha van két fehér bőrű, kék szemű, szőke, 185 centi magas, 17 éves fiú, még akkor is van köztük legalább 10.000 különbség. Akkor már nem mindegy, hogy ezek a különbségek kicsik vagy nagyok? Nem sokkal egyszerűbb akkor már inkább mindenkit helyesen kezelni, mint hogy valakivel kivételezünk, valakit pedig elítélünk a saját hülyeségünkből?
A rasszisták teljesen elvonatkoztatnak az emberek személyiségétől. A bűnözés nem úgy működik, hogy lopnak, mert romák, hanem a kirekesztettségükből (ami a mi hibánk is!) fakadóan szegények, és nincs kitörési lehetőségük. Ez nem bőrszín kérdése! Nem cigánybűnözés van, hanem szegénybűnözés!
