1774-ben járunk, amikor a német származású író, Johann Wolfgang von Goethe kiadja könyvét Az ifjú Werther szenvedései címen.
A levélregény azonnal bestsellerré vált, és híressé tette huszonöt éves szerzőjét. A világ minden táján olvasták, több százezer ember ismerte meg Werther életét és vonzalmát a már házas Lotte iránt. A történet végén a főszereplő kilátástalannak látja helyzetét, és öngyilkos lesz. Ez a cselekedet a világ minden táján inspirált embereket, és szinte járványszerűen söpört végig Európán az úgynevezett Werther-effektus. Az emberek Werthernek öltözve, egy asztal mellett ülve főbe lőtték magukat. Ezt a jelenséget David Phillips amerikai szociológus illette a Werther-effektus névvel.
A könyvek és történetek nemcsak régen voltak nagy hatással az életünkre, hanem napjainkban is. Például ott vannak a nyálas hollywoodi közhelyfilmek. Alapsztori: a nő szenved, mert még mindig nem találta meg a nagy Ő-t, amikor az utcán hirtelen pont belefut egy sármos pasiba, aki azonnal elkápráztatja a mosolyával. Megismerkednek, kiderül a fickóról, hogy gazdag, okos, romantikus és minden egyéb szempontból tökéletes. Majd a történet közepén jön egy kis hullámvölgy, valamin összekapnak, és egy nap múlva a srác az ajtó előtt áll egy doboz csokival meg 100 rózsával. Összeházasodnak és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ezek a filmek azért veszélyesek a párkapcsolatban élő nők számára, mert gyakran előfordul, hogy amikor rájönnek, hogy a párjuk nem olyan tökéletes, mint a filmekben vagy a könyvekben szereplő férfiak, depresszióba esnek, hogy ők sosem fogják megtalálni a tökéletes pasit. Persze hogy nem fogják, hiszen ilyen nincs is.
És akkor természetesen ott vannak a kötelező olvasmányok. Én értem, hogy nem a tanárok döntik el, hogy mikor és mit kell olvasni, és hogy követni kell a tantervet, de egy hatodikos kisgyereknek miért kell elolvasnia az Egri csillagokat? Valószínűleg megismeri a történetet, de nem fog tudni még belelátni a dolgokba. Az irodalomtanáraink elég naivan arra gondolnak, hogy ezek a könyvek, amikre rákényszerítenek, majd ki fognak váltani belőlünk valamit. Hát, nem így van. Félreértés ne essék, olvastam már nagyon sok jó könyvet, és eleve az irodalom az egyik kedvenc tantárgyam, de lehet, hogy csak szerencsém van, és ezt a jó tanáromnak köszönhetem, aki minden alkalommal beszélget velünk a könyvekről, és elmagyaráz nekünk mindent, amit nem értünk.
Özturna Ece
2014-07-31
