Bizonyára mindenki átesett már azon a bizonyos holtponton, amikor az egész emberiséget ki tudná nyírni csupán a tekintetével. Nos, üdvözöllek világomban, kezdődjék a móka!

Ha valaki megbánt, az egy dolog. Talán túlesel rajta, talán nem. (Azért jobb esetben elég hamar leülepszik az ilyesfajta megbántósdi.) De ha valaki olyan bánt meg, akiben megbíztál, az már egy kicsit más. Azt sosem lehet elfelejteni. Amikor a kis szívedbe egy jégcsákányt döfnek… hát, nem is tudom, lehet, kicsit elkalandoztam a témával.

Na, folytassuk! Szóval, ha te dolgozol valamin, és csak úgy a szemedbe mondják, hogy „ez nagyon rossz”, az aztán igazán rosszulesik. Te a szívedet-lelkedet kiteszed egy munkádért, amin órákat dolgozol, és a másik fél egy pillanat alatt eldönti, hogy ez nem jó. Hát a fenéket nem jó. Koboldok vájják ki a lelkedet!

Bocsánat megint! Lehetséges, hogy nálatok már jóval több dolog folyik a csapból, de én csak próbálnék mindenkit arra biztatni (ha már nekem nem megy), hogy ne foglalkozzatok semmivel és senkivel. A lényeg, hogy ti szeressétek azt, amit csináltok. Ne az legyen a fontos, hogy egyvalaki nem értékel, hanem az, hogy mennyi más ember értékel téged! Hogy hányan támogatnak, és hányan mondják, hogy bravó, szép munka!

Hiszen gondolhatjátok, hogy egy sikeres ember sem azért sikeres, mert a sarokban ülve sírt, hanem azért, mert ha hétszer ellökték, akkor nyolcszor állt föl. Csak az számított, hogy ő mit gondol a saját munkájáról. Én is csak ennyit tanácsolnék, mások véleményére ne adj, csak (és kizárólag) ha az illető tényleg olyan személy, akinek bízol a véleményében.

Még annyit hozzáírnék a témához, hogy azért, mert egyvalakinek nem tetszik, amit csinálsz, ezer másiknak viszont nagyon is. És az is lehetséges, hogy az a bizonyos valaki, akinek nem tetszik, nem egy hozzáértő ember, szóval nincs mire alapoznia. Próbáljatok meg golyóállók lenni, és lepergetni magatokról a sok döfést, amit kaptok.

Neuvirt Zsani

2014-07-31