Bizonyára ti is észrevettétek a romantikus filmek egyoldalúságát. Amikor beülsz egy ilyen filmre a moziban, már akkor tudod, mi lesz a vége, amikor még csak az előzetesek mennek. Ez valószínűleg azért van, mert rájöttek, hogy a nők előszeretettel néznek meg több száz ugyanolyan filmet, amelyben a szerelem mindent legyőz.

Többféle változata van, de a végkicsengés mindig ugyanaz. A happy end már nem meglepő. Az alapsztori középpontjában egy elképesztően jó pasi áll, aki kívülről rosszfiúnak tűnik, de igazából nem az, és egy látszólag nem éppen szép lány, aki megpróbálja nem felhívni magára a figyelmet. Ámde a fiú kiszúrja. Némi bajlódás után, amit legtöbbször a barátok, exek, szülők, esetleg a munka okoz, a fiú elfut a reptérre, hogy visszahódítsa élete szerelmét. Ezután boldogan élnek, amíg meg nem halnak, a szülők megkedvelik a lányt, a barátok hozzászoknak a tényhez, miszerint valaki eléjük került a sorban, az exek rájönnek, hogy semmi esélyük sincs, a lány felmond a munkahelyén, és egy kicsit sem zavarja, hogy így nem tudja fizetni a lakáshitelt. De nem baj, a lényeg, hogy az övé a legjobb pasi. A szereplők sokszor nem szimpatizálnak a film elején, de később rájönnek, hogy mennyi közös van bennük, és hogy nem tudnak egymás nélkül élni.

A jelenetek között is vannak olyanok, amelyek egyik romkomból sem maradhatnak ki. Például amikor egy óriási shoppingdélután alkalmával a csúnya lányt átalakítják, ezek után mindenkinek leesik, hogy ő valójában a világtörténelem legszebb bigéje, majd vonulgatnak egy sort valami lányos popszámra.

Mindenkinek megvan az a jelenet, amikor a srác rájön, hogy hatalmas baklövést követett el, ezért végigfut a városon, egyenesen a reptérre, ahol őrökbe ütközik ugyan, de ezzel az akadállyal is megküzd. Megint futkos egy kicsit, aztán már a lány is fut, egymás karjaiba omlanak (itt jön a csókjelenet), majd egy nyilvános lánykérés, és mindenki boldog.

Én személy szerint imádom a romantikus filmeket, és egyáltalán nem zavar, hogy mindegyik ugyanolyan. Kifejezetten jó, hogy mindegyiknek boldog a vége, nem árt egy kis pozitív energia.

Simon Sára

KecskeNEWSás-archívum – 2014