A SULI SZÍVÁS!

image

Augusztus vége felé már tele van a Facebook “viszlát nyár”, “nem akarok sulit”, esetleg “nemsokára megnyitják a pokol kapuit” című posztokkal.

Mindenki tudja, hogy már csak pár napja maradt az lustálkodásra, az esti bulikra, a mozizásokra a haverokkal: tehát arra, hogy élje az életét. Mert amint elkezdődik a suli, a nyári gyermek egy kialvatlan, szobában gubbasztó, napfényt ritkán pillantó lénnyé változik, akinek annyi az életkedve, mint egy vágóhídra szánt malacnak.

image

Már egy hónapja, hogy szeptember 1-jén megnyitottak az iskola kapui, sok diáktársam őszinte örömére. Ez a nap mindig kellemesen telik, feszengünk egész délelőtt a csinos kis ünneplőruhánkban, miközben az igazgató úr elmondja rövid nyitóbeszédét, amely mindössze röpke 3 órás, majd megkapjuk az órarendet, és rádöbbenünk, hogy talán a suliban kéne lakni, ugyanis a napi 8 óra a minimum.

Az első kérdés általában az, hogy mikor lesz már az őszi szünet, és amikor kiderül, hogy 3 hónap múlva, arra gondolok: ha elég sokáig verem a fejem az asztalba, talán szerencsém lesz, és egy párhuzamos univerzumban találom magam, ahol nem kell iskolába járni, és mindenki boldog.

Mindenki nagyon várta az éjszakába nyúló tanulást, mert másnap kémiadogát kell írni, a korán kelést, a reggeli tömeget a metrón, aminek örök előnye, hogy ha fékez, akkor sem tudunk elesni, mert annyian vannak, de szerintem senki sem szeret 20 percig farkasszemet nézni egy idegennel. A kedvenc, iskolához köthető élményem mégis a kis, szem alatti táskák megjelenése, ami végül is praktikus, mert a 20 kilós iskolatasi mellett elférne benne még egy 100 tagú cigányzenekar is, csak kár, hogy úgy nézek ki tőle, mint egy összeaszott krumpli. Talán kárörvendő vagyok, de örülök, hogy nem csak én nézek ki így. Őszintén szólva ilyenkor, szeptemberben úgy érzem magam, mintha klónoztak volna.

Aztán jön a “tanárok megismerése” fejezet, ahol elsőre mindenki szimpi, egy hét után úgy érzem, hogy valamire még vihetem is, és tök jó, mert értem, mondjuk, a kémiát. Aztán hirtelen már a dolgozat közepén találom magam, csak egy számológép van nálam, meg egy toll. Már a kérdést sem értem, nemhogy tudnám a választ, és hirtelen csak az jut az eszembe: vajon milyen melegnek kell lennie a teremben ahhoz, hogy elpárologjak és megússzam a szobafogságot, amit azért kapok, mert nem nagyon akar görbülni az a bizonyos érdemjegy.

A kis naiv gólyák azt hiszik, hogy eljött az aranyélet, most már elmondhatják, hogy ők gimisek. A nagyobbak persze csak nevetnek, amikor egy 9.-es fejvesztve rohan, mert nem találja termet, vagy amikor rádöbben – amit soha nem hitt volna –, hogy a kávé lesz a lelki társa az iskola nehezebb napjain, azaz mindennap. Szerintem a kávégyárak szerződésben állnak a sulikkal. A suli hajt minket, ezért sok kávét iszunk, ők pedig elfelezik a pénzt. Mekkora biznisz!

Persze senki sem akar egy “találkozunk augusztusban” kijelentéssel és egy értékelhetetlen bizivel nekikezdeni a nyárnak, úgyhogy el kell tűrnünk ezeket a dolgokat. Mindenkinek sok sikert a tanévhez, most megyek és kitalálom, hogyan úszhatnám meg a holnapi matekdolgozatot.

Simon Sári

  • Péhl Tomi

    Igaz az egész!

  • Dorocskah

    és akkor nem beszélve arról, hogy a suli hierarchiájába is be kell tudni illeszkedni. Ha ez éppen nem jön össze és az ember el-elvegetál év közben akkor van az a bizonyos megfelelési kényszer ami először erős aztán a korral egyre gyengül. Aztán ott van még a szintvizsga, vagy rémisztőbb nevén kis érettségi, amikor 24 órázol csak hogy benyald a tételeket azért h a vizsga reggelére virradóan C forma delete törlődjön minden a memóriádból és idegesen topogj a terem előtt a nevedet várva vagy épp nem várva hogy kimondják. Olyankor döbbensz rá, hogy ide egy jóóó erős tejes is kevés lesz és rájössz a kávé energiaitallal főzve nem is olyan rossz mint első hallásra…:D DE mégis inkább úgy döntesz h iszol egy kávét otthon a kedvenc bögrédből, és a suliban belefetyelsz egy fél literes bombát vagy redbullt mert abba még van kakaó…

    Aztán 11.-ket taposva ráébredsz, hogy amikor 9.-ben a tanár azt mondta hogy: “NYAKUNKON AZ ÉRETTSÉGI” nem mondott túl nagy balgaságot. 17 vagy és úgy érzed mintha csak tegnap lett volna az a bizonyos első nap a gimiben szakközépben vagy amibe éppen jársz…és majd összetojod magad ha rágondolsz h jövőre érettségi és lehúzhatod magad a wc-n mert nem mész vele semmire, de ha mégis akkor vagy bölcsész leszel a mekiben vagy valami elrontott robot vagy az éttermekben vagy az irodában…de hát ez sem jön csak úgy…kell valami szakma ha éppen csak gimis vagy és még mindig nem tudod mi akarsz lenni ha nagy leszel mert a jegyeid nem úgy állnak ahogy a menő fősulikra bejutók eredményei…DEE ég mindig ott van az a halvány remény hogy talán összejön valami külföldi meló, igaz anyuéktól távol, de legalább megfizetik azt amiért te 10-14 évig szenvedtél.

    Aztán jön a 12 és vége a világnak…szalagavató szalagtűzés sírás rívás after party szervezés veszekedés az osztálytánc miatt és a 4 évig szépen összecsiszolódott osztályotok hirtelen szerte szanaszét hullik az ideg miatt. Na de kit érdekel én táncolni fogok a csili villi fehér ruhában kegyetlen jó lesz minden ha a sminkes a szalagavatón azt csinálja amit kérsz és nem néz téged a saját vásznának és alkot valami teljesen mást a fejedre, meg ha nem hullik szerte szanaszét a kontyod az ugribugris osztálytánc alatt és még életképes emberként tudod 2x, mert egyszer nem elég az osztály keringőt eltáncolni és éppen nem rontod el nagy zavarodban. Majd amikor ennek az egésznek vége és kibőgtétek magatokat hogy “úristen mi lesz velem nélkületek meg ofő nélkül az élet sem lesz ugyanolyan” majd jön a szalagavató after leiszod magad vagy épp nem, de úgy mész haza mint aki másnap már fel sem ébred mert úgy el vagy fáradva. Majd megint a káosz mert érettségi tétel tanulás vagy épp nem mert úgy vagy vele, hogy ha eddig nem tudtad megtanulni a kovalens kötést gyök koszinusz függvényben ábrázolni ezután sem fogod az a lényeg, hogy a bűvös 25-öt karcolja a százalék számítás csak hogy meglegyen a matek kettes. De még a többi 4-ről ugye akkor még nem is beszéltem a csodás töri a perfekt angol/német és a hétszentséges magyar plusz a választott. Ahogy szalad az idő, mert ugye ILYENKOR SZALAD az előző 3 évben nem szaladt ennyire de mint mindig nyáron és 12-ben úgy szalad mintha kergetnék és az életéért kéne szaladnia…
    Felcsillan a villanykörte a fejed felett hogy ló***rt se tudsz se töriből sem pedig magyarból vagy ha igen az maximum annyi hogy: aha vannak a korszakok azokban vannak költök meg versek meg novellák meg isten tudja mik no meg hogy volt 2 vh. a másodikban buktuk az ország 3/4-ét az elsőben meg elvesztettük az íróink 90%-át meg valami esetleg még arról is megmaradt hogy a görög mitológia milyen pöpec, de hiába minden mert ez kevés az érettségire a tanár is megmondta…és akkor megint kezdődnek a 24 órázások a világvége érzet talán még átmész egy lazább depresszión is 2 tonna csokival de akkor meg stresszelsz hogy nyáron nem fog a forr naci rád menni, úgy fogsz kinézni mint valami vágási malac de üsse kutya majd ledolgozod…és amikor minden klappol és a felvételid is sikerült mert IGEN MEG VAN AZ ÉRETTSÉGI és végre úgy érzed egy kicsit szusszanhatsz mert a nyarat átbuliztad úgy hogy szinte csak aludni enni meg talán fürdeni jártál haza jön a hideg zuhany ujabb 2-4 év suli aztán a nagy betűs számlákkal teli MÉÉÉÉÉÉG NEHEZEBB problémákkal teli NAGYBETŰS ÉLET….és amikor legközelebb fel eszmélsz taposod a 30-at, 40-et, esetleg a gyerek a férj már a nyakadon és robotolsz a unkahelyen mert valamiből meg kell élni…:)