Az üzemi épületnél hagytuk abba. Rám ez gyakorolta a legnagyobb hatást. Tényleg el tudtam képzelni, hogy jön a váltás, és átveszi a műszakot. Érintőképernyőn lapozhattuk a korabeli termelési naplókat, természetesen a kor meghatározó szovjet és magyar politikusainak képei sem hiányozhattak, valamint a 63 év alatt használatos zászlókat is megnézhettük. Nekem nagyon tetszett, hogy a zenekar eszközeit, ruháit, a zászlókat megérinthettük. Az üzemvezető – vagy mai kifejezéssel élve igazgató – szobájának berendezése nem hasonlított a maihoz. Nagyon egyszerű, mindössze egy asztal, szék, telefon és a bánya térképe volt csak benne. A dokumentumokat innét elvitték és digitalizálták. A bányásznapok, sportos rendezvények fotói nagyon emberivé tették a helyet, és mindannyian éreztük, hogy ezek a focizó, táncoló emberek milyen komoly veszélynek voltak kitéve minden egyes munkanapjukon. Tisztelet, félelem és jókedv keveredett. Ezután lementünk az egyik aknába, ahol időre, régi nagy szívlapátokkal szenet kellett lapátolni. Ez volt az egyik slágerfeladat. Itt éreztem fordulópontot, mert a gyerekek egy percig lapátoltak, kijöttek, és mindegyikük azt mondta, hogy nekik ez az egy perc is örökkévalóságnak tűnt, alig kaptak levegőt, orruk-szájuk szénporos lett. Megértették a bányászat lényegét.
A műszakátadást is eljátszották. Mindegyikük levette a tábláról a saját számával ellátott bilétát, levitte a bányába, ott beledobta egy dobozba. A létszámért felelős személy egyesével felakasztotta egy üres táblára lent, az aknában. A munka befejeztével minden bányász elvette a saját bilétáját, és indult fel. Ha a falon maradt belőle, akkor az bajt jelentett, valaki lent maradt, társai azonnal elkezdték keresni.
A dolgozóknak saját lámpájuk, dobozuk volt, ezeknek mindig meg kellett lenniük.
A diszpécser szobában az egész bánya működését nyomon követték. A gépparkban óriási eszközöket láttunk, eszünkbe is jutott, hogy milyen kicsi az ember, és milyen nagy dolgokat képes alkotni. Korabeli, piros mentőautó segítségével oldották meg a mentést bányaomláskor a gyerekek.
Remélem, felcsigáztalak. Interaktív időutazás, éld meg a hagyományokat! Megéri!
Kropokné Kiss Éva