A 17. és a 18. századba látogatok. Elmondom, melyik században hogyan, hol és miért élnék.
17. század – Versailles. XIV. Lajos uralkodása alatt. A kultúra az országban hatalmas fejlődésnek indult. Több európai fővárossal és országgal ellentétben a lakói gyarapodtak, nem csökkentek. Még a harmincéves háború alatt és után se. Valamiféle főnemesi család legidősebb lánygyermeke lennék, és a szüleim jó barátságot ápolnának a királlyal. Így ott volnék a király fényűző eseményein. Etikettet, zenét, táncot, festést, hímzést, írást és olvasást tanulnék. Természetesen egy nevelőnőtől és egy apácától. A ruháimat a leghíresebb francia szabók készítenék. Vacsorákra járnék a különböző rokonokhoz és családokhoz, akik közeli barátai az én famíliámnak. A hatalmas birtokunkon lenne egy hatalmas üvegház, és bár amikor a nevelőnő a növények szaporodásáról beszélt, nem figyeltem, ez a kedvenc helyem. A növényeket messzi országokból hozattuk. Egy napom valahogy így nézne ki: miután a különböző óráimnak vége lett délelőtt, megebédelnék édesanyámmal és a testvéreimmel, utána kimennék az öltöztetőlányokkal a kertbe, és sétálgatnék. Ezek után a kinti pavilonban fogyasztanám el a teám némi hímzés mellett. Délután válaszolnék a rokonok és az ismerőseim nekem szánt leveleire. Este az egész család együtt vacsorázna. Majd olvasnék pár oldalt, végül lefeküdnék.
Miért pont Franciaországot választottad? – Mint fentebb említettem, ebben az időben rengeteg fejlődésen ment keresztül az ország. Valamint részt vehettem a hatalmas Napkirály által rendezett eseményeken, amit később más uralkodók is átvettek.
Miért nemesi család? – Így könnyebb volt továbbképzelni az egészet. Több volt a lehetőségem, még sokkal több mindent tudtam beleszőni.
18. század – Bécs. A város hatalmas kulturális fejlődésnek indult. Rengeteg új operát és színházi előadást mutatnak be. A tudomány is jelentős változásokon esik át. Többen kutatnak, és sokkal jobban feszegetik a határokat (illendő itt megemlíteni Kempelen Farkast, James Watt és Luigi Galvani nevét). Jelentős személyek (Born Ignác, Mozart, Kempelen Farkas, további felvilágosult tudósok és még rengeteg ember) közül rengetegen tartoztak szabadkőműves-páholyokba. Erről a témáról (szabadkőművesség) már még egy cikket lehetne írni. Ebben az évszázadban egy nem feltétlen gazdag, de nem is jobbágyi családból származnék. Én vagyok a legkisebb, mégis már felnőtt lányuk. Freihaustheaterben lennék segéd. Mindezt A varázsfuvola ősbemutatójának idején. Ha bármelyik kellékesnek, művésznőnek, művésznek vagy jelmeztervezőnek szüksége lenne valamire, akkor nekem kellene szólnia. Egyfajta színházi inas lennék. Minden reggel korán bemennék, segítenék előkészíteni a díszletet az aznapi próbához. Ezek után figyelném, melyik szereplőnek mire van szüksége ahhoz, hogy felöltözzön, és ügyelnék arra, hogy minden elő legyen készítve az ő belépőjéhez. Előadásnapokon délután lemenne a főpróba, ahol továbbra is lesném, merre van rám szükség. Este lenne az előadás, itt pedig segítek a kellékeseknek időben és gyorsan kivinni mindent a teátrum színpadára. Az előadások után segítenék a lepakolásban, miután minden vendég kiment az operából. Mint színházi rabszolga nem keresnék túl jól, de azt, ami a munkám lenne, szeretném.
Miért Bécs? – Az akkori városkép, társadalom és a kulturális fejlődések miatt nagyon vonz ebben az évszázadban (is) a város.
Miért ezeket a családi körülményeket választottad? – Egy főnemesi családból származó lány maximum operaénekes lehet, az is elég elképzelhetetlen. Viszont egy középsorból való lány, aki már épp felnőtt, simán lehet színházi inas.
Miért színház? Azon belül miért Freihaustheater, illetve miért A varázsfuvola? – Először is feltétlen valami ilyen szerepben képzeltem el magam az akkori Bécsben. Mégsem színész és mégsem operaénekes, mert ők nem látnak bele a színház egész életébe. Egy segéd pedig idézőjelben oda megy, ahova akar, így belelátva a színház életének minden egyes mozzanatába. A varázsfuvola ugrott be először mint 18. századi mű. Ennek az előmunkálatairól olvastam is már, életemben többször hallottam is az Operában. Freihaustheater pedig azért, mert itt mutatták be ezt az operát.
Számomra ezekbe a dolgokba belegondolni érdekes volt. Rengeteg dolgot tudtam meg pluszban, ahogy utánanéztem jobban a századoknak. Olyan dolgok kialakulásánál lehettem volna jelen, amiket szeretek. Legyen itt szó színházról vagy akár „csak” A varázsfuvoláról.
(Elárulom, ti is tudtok utazni az időben, szóval hajrá!)
Czerjak Sára
