A társadalom évről évre változik, az emberek szokásai azonban ugyanazok, és borzasztóan idegesítőek.
Engem az deprimál a legjobban, amikor a metrón, buszon és vonaton (néha biciklin is) folyamatosan a telefont nyomkodják. Rengeteg párnál/baráti körnél látom: ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, inkább a telefonjaikat nyomkodják. Néha belegondolok, hogy talán egymásnak irkálnak… Ennél idegesítőbb szerintem nincs is. Amikor látom a velem egykorúakat (vagy inkább idősebbeket), mindig elgondolkozom azon, hogy vajon melyik közösségi oldalakat bújják. Facebook? Instagram? Miért jobb nekik/nekünk a virtuális kapcsolat? Hova lett a gyerekkor? Ezekre a kérdésekre valószínűleg sosem kapunk választ.
A második kedvencem a rendetlenség. Utálom, ha az emberek nem pakolnak el maguk után. Főként akkor, amikor, mondjuk, egy kollégiumban vagyunk. Például a babapopsitörlőket a csapban hagyják, vagy a sminkes cuccokat nem pakolják el, és ott hagyják, „minden mindegy” alapon. Vagy még este 11 után is folyton hangoskodnak, röhögnek. Nincs is azzal baj, de ha tudják, hogy van szobatársuk, aki – feltehetőleg – alszik, akkor tartsák őt (is) tiszteletben.
Amit szintén nagyon nem szeretek, az a kétszínűség. Egy állatban is több emberség van, mint némelyik emberben. Ha valaki tényleg kedves, önzetlen, és megbízik egy önző, hitvány emberben, az szerintem nagyon ádáz dolog. Az embereknek nem kéne ennyire kihasználniuk másokat, hanem önzetlennek kéne lenniük.
A negyedik, de nem utolsó rossz szokás: a nagyképűség. Imádom az Instagram-, Facebook-addikt embereket (amikor például olyan képeket tesznek ki Instagramra, ami a való életben cseppet sem igaz), vagy az olyan nőket (néha sajnos férfiakat), akik jó pár kiló sminket raknak magukra, és szomorú, hogy ez a fiatalságnak is tetszik. Vannak emberek, akik nagyon drága cuccokban járnak, amit a legtöbb gyerek szülei nem engedhetnek meg maguknak. Emiatt a gyerekek kirekesztve, kevesebbnek érzik magukat, és így inkább elzárkóznak az emberektől. Bár szerintem nem „menő” dolog a tömeghez tartozni, hiszen úgy nincs is személyiséged. Ha például turkálóban veszed a ruháidat, és nem a Westendben, az nem azt jelenti, hogy nem vagy divatos. Légy mindig különleges, és nem hétköznapi!
A következő dolog, ami a toplistámon szerepel, az az emberek kíváncsisága. Néhány ember folyamatosan tudni akarja, hogy a másik ember mit csinál. Mikor, hol, kivel, mit. Mindig más emberek életével foglalkoznak, nem a sajátjukkal. Persze sokaknak nincs is élete, így unalmukban már nem tudnak mit csinálni. Általában ők azok, akik természetesen mindig mások adatlapját nézegetik, és mint hiéna a friss húsra, rávetik magukat, és azonnal kibeszélik egymás közt az adott személyt.
Még azt is nagyon bírom, amikor egy baráti körben kibeszélnek egy embert a jelenléte nélkül, de amikor ott van velük, egyből jópofiznak vele.
Ne kövesd a társadalmat, ne légy olyan, mint ők! Csak légy önmagad!
Tőzsér Panna
