A múlt homályába vesznek ezek az érzések/benyomások. Emlékeztessük őket!
1. Babázni
Bevallom, amikor 4 éves voltam, a nővérem elkezdett babázni, és én is elkezdtem vele játszani. Amikor nem volt otthon, játszani akartam, de nem egyedül, ezért megkértem anyát, hogy játsszon velem. Ő szívesen jött, de én 5 perc múlva úgy megutáltam a babázást, hogy többet hozzá sem nyúltam. Nem azt mondom, hogy anyukám direkt játszott rosszul, csak szerintem már rég babázott, mert régen tuti volt babája. Tehát a szülők elfelejthetik, hogyan kell játszani, ezért a babázást inkább hagyjuk másra!
2. Rossz jegyeket hozni
Mindenki büntetést kap, vagy minimum leszidást, ha rossz jegyet kap, pedig biztosan a szüleink is vittek haza rossz jegyeket. És mit kapunk, ha lógunk: persze azt, hogy lusták vagyunk, na de vajon ők nem csinálták ezt? Vagy nem feleseltek? Na jó, a feleselést lehet, hogy nem csinálták, de ezt sajnos nem tudhatjuk…
3. Önfeledten szórakozni
Sok felnőtt elfelejt önfeledten szórakozni, merthogy nem akar leégni a többiek előtt. Pedig fiatal korukban ők voltak a táncparkett ördögei, vagy minden fogadásban benne voltak. De amikor felnőnek, egyszerűen hülyeségnek tartják ezt az egészet, és ők sem tudják, hogy csinálhattak ilyet. De szerintem nem kell félénknek lenni, ugyanúgy tudsz táncolni, mint régen, és ugyanolyan hülye fogadásokba belemehetnek, nem kell félni semmitől!
4. Példálózás mással
A szülők szívesen példálóznak mással: ők milyen jó tanulók, mennyit mozognak, mennyit segítenek otthon, hogy milyen jó testvérek, sosem veszekednek vagy feleselnek, stb. Pedig szerintem ők is ugyanezt kapták, amikor kicsik voltak, és abban is biztos vagyok, hogy ők is utálták, de ezt elfelejtik az idő haladtával.
5. Ők is voltak fiatalok
Ahogy mi is ők is lógtak, ők is voltak rosszak, hoztak egypár rossz jegyet is, babáztak, a testvéreikkel is biztos veszekedtek, hibáztak, utálták, ha valaki olyanhoz hasonlították, aki jobb volt nála, és még a szüleikkel is feleselhettek. Mégis felnőttek lettek, munkájuk van, feleségük, gyerekük. Egyszóval jó felnőtté váltak.
Pongrácz Samu
