Kapcsolatok. Barátok. Szerelmek. Vonzalmak. Rajongások. Vágyak. Kételyek. Friendzones.
Azon gondolkozom, vajon csak én vagyok ilyen szerencsétlen, vagy ez természetes, hogy nem vagyok biztos az érzéseimben?
Ugyan csak 15 éves vagyok, de többször is voltam „szerelmes”. Legalábbis egy ideig azt hiszem, aztán amikor komolyodik, meggondolom magam, mert rájövök, hogy valójában nem érzem azt a bizonyos „tüzet”. Pillanatok alatt odaleszek valakiért, meg vissza, aztán mégse… Lehet, nem kéne pár kedves szótól elájulnom… Minden ilyen eset után rájövök, hogy én ehhez még gyerek vagyok. Hova siessek? Kicsit még élek, aztán maaaajd. Aztán jön megint valaki, aki kicsit az esetem, és én meg: „Sya pink köd rég láttalak mizu”.
Viszont olyan is megesett már, hogy irántam kezdtek el többet érezni, és amikor ezt elmondták, a leglehetetlenebb dolgot próbáltam megtenni: „frendzónba” raktam, úgy, hogy ne bántsam meg. De hát ugye ez lehetetlen?!
Régebben nem értettem, miért fél mindenki elmondani a másik nemnek az érzéseit, de igazából ez tényleg nem egyszerű, mert értitek… mi van, ha beégsz (vagy ha friendzone-ba raknak? Vagy még abba se… sad)? Viszont az is benne van a pakliban, hogy ő is pont úgy áll hozzád, mint te hozzá. LÁV, HELLÓ. És akkor elmondod neki, mert most miért ne, és akkor boldogság… de erre mi a biztosíték? Ha rám hallgattok, nem siettek el semmit. Lehet, az a kezdetleges fellángolás napok alatt elmúlik.
Képzeljétek el, van egy barátom, aki nagyon messze lakik, ezáltal nem is tudunk találkozni túl sűrűn. Nem azt mondom, hogy nem éreztem semmit egyszer sem. De nem vagyok távkapcsolatpárti, ráadásul teljesen más, ha vele vagyok. Akkor inkább azt érzem, hogy barátságnál semmi több. Talán a kilométerek játszanak velem. DE MEGJEGYEZNÉM, KEDVES KILOMÉTER, HOGY EZ EGYÁLTALÁN NEM VICCES.
Hadd adjak pár tanácsot, amit vagy megfogadtok, vagy nem (mert tudom, magyarázni könnyebb, mint megvalósítani mindazt):
– Legyetek mindig őszinték! Mondd el, hogy mit érzel, amikor rágondolsz, ránézel.
– Lehet az pozitív és negatív is. Hiszen minek tartsd magadban? Attól nem lesz jobb. Sőt, ha elmondod neki, könnyen lehet, hogy te is tisztábban látod majd a dolgot. Helyezd néha magad is előtérbe mások helyett! A végén talán valami tök jó dolog sül ki belőle. Ha meg nem, akkor felesleges rajta gondolkodnod.
– Ne siessetek! Minek sietni? Van időd. Bőven. Tapasztalj még! Élj kicsit!
– Ne játsszatok a másik érzéseivel! Neked hogy esne amúgy? Lehet fiú vagy akár lány is, de biztosan vertek már át. Na… még bosszúból se tegyél ilyet! Nem egy kellemes érzés.
Na de honnan is tudhatod, hogy az emberbe vagy szerelmes, vagy az érzésbe? Vagy honnan tudhatod, hogy szereted, vagy szerelmes vagy? Lehet-e egyszerre szeretni és gyűlölni valakit? Létezik szerelem első látásra?
Az első kérdésre a válaszom, hogy ha az érzésbe vagy szerelmes, olyankor több ember is felkeltheti az érdeklődésed egyszerre. Viszont ha szerelmes vagy, másra rá se tudsz nézni. Tudtad, hogy csak a magyarban van külön szó a szeretetre és a szerelemre? Ez szerintem tök érdekes dolog. Ilyen érzelmesek lennének a magyarok, hogy szükségét érezték egy új szó kitalálásának? Szeretni, gyűlölni egyszerre szerintem lehet, ugyanis gyűlölhetsz valakit, mert megbánt, játszik veled, de mindeközben szeretheted is. Például amikor szidod a kiszemelted: „Ez egy szemét, de azért annyira cukiiii *-*” – hát igen… megesik. Itt, Kecskeméten, a táborban rengeteg 10/10-es pasi van, és nekünk (tinilányoknak) vannak pár pillanatos szerelembe eséseink. De amikor meglátunk még egyet, elmúlik az előtte lévő rajongás. Úgyhogy „igaz szerelem” tutira nincs első látásra…
Kratancsik Gitta
