Dékány Dávid költészetét a kamaszkor őrültsége és végtelen naivitása jellemzi.
A Dunajcsik Mátyás Lehetőséggel díjazott Dékány Dávid csak 2010 óta ír verseket, mégis idén jelent meg az első kötete. Az 1988-ban, Szegeden született költő Darwin Motel címmel nemrég a Librinél kiadott kötete a felnőtté válás kézikönyveként szolgál azoknak a tinédzsereknek, akik nincsenek megelégedve a dolgok rendjével, és egy estére a kukákat felborító mosómedvéktől a lehető legtávolabb akarnak menekülni. Valóságos szorongáshatározó és félelemgyűjtemény, ami segít átvergődni a kor sajátos buktatóin. Versei a végletekig provokatívak, őszinte vallomások egy olyan fiú életéből, aki hajnalban benzinnel locsolja le és gyújtja fel a kaptárakat.
Itt az idő, hogy mindaz,
amire korábban hangtompítót szereltünk,
végre felébressze az alvókat.
A srác célja valószínűleg nem a megbotránkoztatás volt, mégis sikerült kivívnia magának, hogy sokan undorodjanak tőle. Dávid egyértelműen megosztó személyiség, aki a blogolástól jutott el az irodalmi folyóiratokban való publikálásig. Egyébként azt is elárulta, hogy mielőtt nem ismerte Pilinszkyt, kifejezetten utálta a költészetet.
Kétszer láttalak meztelenül.
Először egy osztálykiránduláson,
másodszor tegnap este,
egy pornófilmben.
Leginkább kortárs magyar és amerikai költők hatottak rá. Írásaiban könnyen kelt feszültséget és kisujjából rázza ki az izgalmas sorokat, amiket különböző platformokon idéznek a tizenéves lányok. Mondatai tele vannak frusztrációval, és akár egymagukban is megállnák a helyüket.
Zsírkrétával rajzolok neked egy életnagyságú galaxist.
A kötet különálló költeményekre és versszakokra tagolt road movie. Az olvasó már a legelején beugrik Dávid teherautójába, és hagyja, hogy sötét helyekre vigye magával. Éjszaka rendszerint a Darwin Motel nyirkos szobáiban szállnak meg. Minden megálló új meglepetéseket rejt, sosem tudni, mi következik.
Amelyik biliárdgolyó utoljára esik le,
olyan színű kocsit lopunk ma éjjel,
és visszamegyünk északra,
ahol egykor rózsaszirmok és rizsszemek
hullottak a lábad elé.
A jelenleg Budapesten élő fiataltól gyakran kérnek tanácsot kortársai, akik még csak most próbálgatják szárnyukat. A költő még véletlenül sem kíméletes – azoknak, akik nem elég bátrak ahhoz, hogy megmutassák írásaikat másoknak, azt üzeni, hagyják abba. Mert így tényleg semmi értelme.
Annak ajánlom Dávidot, aki tényleg valami formabontó szépségre vágyik.
nyár van, a kutyák lepihennek a terasz szélén,
és ebben most tényleg semmi metaforikus nincsen.
Annak ajánlom, aki hátrahagyva mindent, egy kis időre el akar tűnni.
Mennünk kell.
De szemtanúra szükség van,
hát életben hagyunk.
Bánki Beni
