Szent Borbála, a bányászok védőszentje az egyik legnépszerűbb szent, a legtiszteletreméltóbb női szentek egyike. December 4-én Európa sok országában megünneplik a névnapját. A kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyúöntők és más veszélyes foglalkozást űzők őt tartják védőszentjüknek.
Élettörténet vagy legenda?
A történészek szerint élettörténete elég ellentmondásos, nehéz eldönteni, mi volt valós, és mi csupán a legenda. Születését a 3. századra teszik, halálát pedig 306 körülre, a helyszínek sem egyértelműek. Közös motívum, hogy az apja pogány volt. Borbála neve is a barbár jelentésű Barbarus férfinév női megfelelője. Legendája több változatban terjedt el. Az egyik szerint az apja annyira féltette lányát, hogy amikor ő hosszabb utazásokra ment, Borbálát bezárta egy toronyba. A lány mégis túljárt apja eszén, és távolléte alatt megkeresztelkedett. Emiatt a felbőszült apa elől menekülnie kellett. Egy hegyszoroson át eljutott egy barlangba, ahol menedéket talált. Ám egy pásztor elárulta, így végül az apja mégis bosszút állhatott rajta: átadta a bíróságnak, majd saját kezűleg fejezte le a lányát. Tettéért megbűnhődött, mert villám sújtotta halálra. Borbálát így hozzák összefüggésbe a villámlással, viharban gyakran imádkoznak hozzá.
Borbála-kultusz
Borbála vértanúságát csodák sora követte, kultusza már a 9. századtól kezdett terjedni szerte Európában. A középkori városok lőportornyát gyakran nevezték el róla, hogy segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól. A Borbála-tisztelet Magyarországon először Selmecbányán jelent meg, majd a többi bányavárosban is elterjedt. A 2. világháború után szünetelt az ünneplés, de az 1980-as években a Miskolci Egyetem kezdeményezte a felújítását. 1993-ban, a Szent Borbála-érem alapításával – amit a lelkiismeretes bányászati tevékenység elismeréséért ítélnek oda – hivatalosan elfogadottá vált a Borbála-kultusz.
Miért éppen a bányászok?
A bányászat egy ősi mesterség, képviselői mindig nehéz körülmények között, örökös veszedelemben dolgoztak. A bányában, a lőporral végzett robbantások megkezdése előtt, valamint a sújtólég gyakoribbá válásával is kérték a szent oltalmát, aki hitük szerint megvédte őket a hirtelen halál, a sebesülés, a villámcsapás és a tűzvész ellen. A veszélyes, robbanással, tűzzel járó többi mesterség képviselői is őt választották védőszentjüknek.
Szokások december 4-én
Borbála napjához Európában a 17. századtól különleges hagyományok kötődnek. Ezen a napon az osztrák bányászok mézeskalácstésztából készült Borbála-kenyeret kaptak ajándékba. Másutt égve hagyták a lámpásokat a bányajáratokban, hogy megóvja őket a föld alatti haláltól.
Tirolból, Sváb- és Bajorországból származik az a szokás, hogy december 4-én fűzfa-, cseresznyefa- vagy aranyesőágat tesznek egy korsó vízbe a lakásban. A szoba melege miatt a rügyek karácsonyra virágba borulnak. A felnőttek tudják ezt, a gyerekeket azonban ámulatba ejti ez a jelenség a tél közepén.
Laczkó Zsuzsa írása
