Van egy stílus, amit szerintem leginkább Marilyn Manson miatt ismerhettek, de akár a Die Antwoordtól is láthattátok. Igen, direkt nem azt írtam, hogy „hallhattátok”, mert itt, annak ellenére, hogy zenészekről van szó, most nem a hang a fontos, hanem a képanyag.
Vegyük először a Die Antwoordot! Ezt a stílust Zefnek nevezik, és leginkább a figyelemfelhívásra megy, amit a beteg, durva, undorító és pszichopata képsorokkal ér el. Céljaként a megbotránkoztatást tűzi ki. Eleinte mindenki megrökönyödik rajta, hogy pfuj, ez borzasztó és kiborító, és miért is jó ez nekik. De gondolj bele, hogy míg ezekkel a szavakkal ócsárolod őket, megnéztél tőlük 2-3 videót, és közben még beszéltél is róluk, ezzel teljes mértékben elérték a céljukat, sőt, ha meg is mutatod a haveroknak ezeket a „borzasztó” videókat, még terjesztetted is a nevüket.
Hogy rossz-e ez? Szerintem egyáltalán nem. Ez a popkultúra, itt nem feltétlenül csak a jó hang szükséges, ha van egy atom jó videód a zenéd mellé, akkor már annyit nyertél vele, hogy sokan megnézik, és ezáltal akár már híres is lehetsz, de ha ügyes vagy, már csak ebből meg is gazdagodhatsz. A Die Antwoord is ugyanezt csinálja.
De akkor most nézzük Marilyn Mansont! Szerintem egy őrült, de amit csinál, azt nagyon jól csinálja. Emberek száját szúrja át tűkkel, madarakat éget, hosszú hajú idős nőket kopaszít meg. Ugyanazt teszi, amit a Die Antwoord, őrült, ijesztő és elborzasztó felvételek tömegét vágja össze a zenéje alá.
Szűcs Soma