Képzeljetek el egy baromi nagy homokozót. Ebben a homokozóban akárki akármikor játszhat. Építhet, rombolhat, de akár azt is megteheti, hogy csak nézelődik, asszisztál az építkezésben vagy a rombolásban. Ez a nagy homokozó nem más, mint az internet. Itt csak két szabály van: amit tettél, azért vállald a felelősséget, és ha homok megy a szemedbe, ne másokat okolj.
Hogy ezt most miért mondtam el? Nagyon sokan gondolják azt, hogy az internet csak erőszakból, kiszolgáltatottságból és kihasználásból áll. Ellenben rengetegen vannak úgy is, hogy abból, hogy én erre a bazi nagy, vörösen villogó gombra rákattintok, semmi bajom nem lehet, hiszen az áll rajta, hogy nyomj meg, és nyersz trilliómillió aranydolláreurót. Az internet csak nem hazudik.
Ez, kérem szépen, hülyeség. Minden rajtad múlik. Ha te nem tudod használni az internetet, akkor kaphatod majd életed végéig a kutyanyúzós, hamis, felnőtt-tartalommal rendelkező videókat kínáló linkeket. Candy Crush Saga-játékfelkérés fog folyni még a csapból is. De ha megtanulja az ember használni ezt a sokoldalú, rejtélyes világot, akkor, ha megnyitja a YouTube-ot vagy a Facebookot, vagy egyszerűen csak rányom a Google-re a mobilján, máris az fogadja, ami valójában érdekli, és ami fontos neki.
Persze tudatos fogyasztókat a tévé előtt sem találunk. Ha mindenki azt nézné a tévében, ami ténylegesen érdekli, amire valóban szüksége van, akkor már rég tönkrement volna ez a médium. Sajnos az emberek többsége nem teljesen tudja, mit is néz a készüléken keresztül, és ezért bármit lenyomhatnak a torkán, és azt csinálhatnak vele, amit akarnak, mert ahhoz kétség sem férhet, hogy a média sokkal ügyesebb és fifikásabb az átlagembereknél.
Nincs új a nap alatt. Végez a házival a megfáradt tanuló, leül a tévé elé, és megnéz egy részt a ValóVilág 37 782. részéből. Aztán másnap is megnéz egy részt, mert Hisztérika Eufrozina rendkívül csábítóan rázta az ikreket, miközben párnacsatázott Szteroid Szebasztiánnal. A harmadik alkalomnál pedig már valóban elkezdi érdekelni a dolog, és ott ragad. Két hét múlva már teljes mértékben képben van, és mindent vág, hogy ki kinek a kiével csalt meg kit és kinek az ágyában. Végignézi az egész műsort. És végignézi a ValóVilág 37 783-at is, és az azutánit is, utána pedig rájön, hogy őneki ott a helye a többi hülye között.
Jelentkezik, és átengedi magát a bölcs, gondoskodó és szerető tömegmédiának, aki – mint egy húscafatot – csak bedob a vérengző ebek közé. Természetesen mindezt úgy tálalva, hogy a naiv, külső szemlélő ne vegye észre. Ehhez a művelethez kell egy óriási villa rengeteg kajával, piával és cigarettával. Tegyük fel, hogy emberünk megnyeri ezt a csodálatos valóságshow-t, és elviszi a főnyereményt, azt a hihetetlen sok pénzt. Arról azonban megfeledkezünk, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy kedves kis alanyunk leült a tévé elé, addig a pillanatig, hogy megnyerte a műsort, a nyereményének a többszörösét szedte össze a csatornának, a következő pár évben pedig még jobban kitömi a zsebüket. A csatorna számára ez a pénz lepkefing. Téged azonban csodásan magához tud kötözni viszonylag hosszú ideig.
Az ember dönt, kihasználni meg azt lehet, aki hagyja.
Szűcs Soma
