Miért csak a felnőttek fogadhatnak örökbe? Természetesen mindenki tudja, de mi lenne, ha mi, gyerekek is örökbe fogadhatnánk egy felnőttet?
Szóval, csodás nap, a madarak sütkéreznek a napon, a kerti szökőkútból isznak, és ötleted születik. Felragyogsz, mint a nap, és elmész örökbe fogadni egy szimpatikus felnőttet. Nézed, nézed, vajon melyiket vidd haza, és melyiknek adj új otthont. Kiválasztasz egyet, aláírod a papírokat, most már hivatalosan is a tied, adsz neki ételt, italt, játszol vele, babusgatod, aztán elküldöd fürdeni, fogat mosni, és végül alvás. Mesélsz neki egy mesét, jóéjt-puszi. És így tovább.
Érdekesen hangzik, ha egy felnőttről van szó, de meglehet, néhány emberre valóban ráférne az alapos nevelés. De hogyan is csináljuk ezt? Nehéz feladat, az biztos, de megoldható. Meg kéne kérdezni tőlük, hogyan nem illik viselkedni egyes helyeken. Ha ez megvan, akkor hogyan nem illik viselkedni egyes emberekkel, valamint hogyan nem illik beszélni egyes emberekkel. Első lépés: pipa!
Néhány felnőttel az a probléma, hogy ezeket az alapvető dolgokat nem tudják. Nem biztos, hogy azért, mert nem tanulták meg, vagy mert elfelejtették, hanem azért, mert az élet így kívánja. Na mindegy, más téma, térjünk vissza az eredetihez!
Egy felnőtt nevelése is ugyanolyan nehéz lehet, mint egy gyereké. Sőt, talán nehezebb, mert a berögződött viselkedéssel sok a baj, és nagyon nehéz megváltoztatni. Sok-sok-sok törődés, álmatlan éjszakák és fáradt nappalok, no meg fájdalom van benne, de megéri. Gondoljatok bele, hogy ők mennyi energiát fektettek bele a mi nevelésünkbe! Nekik mennyi energiájukba került mindez?
Hiszen egy felnőttnek is ugyanannyi szeretetre és törődésre van szüksége, mint egy gyereknek, csak sajnos mi ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, ezért kellőképpen viszonozni. Saját tapasztalat, hogy mi többször bántjuk meg a szüleinket vagy más felnőtteket, mint ők minket. Ez is egy olyan dolog, mármint a megbántás-megbocsátás, amit meg kell tanulnia mindenkinek. Enélkül körülbelül semmi sem működik.
Lehet, hogy ez a világ rendje, és nekünk nem kéne beleszólnunk. A felnőtteknek el kell felejteniük dolgokat, hogy aztán újratanulják vagy újat tanuljanak helyettük. Mi is felejtünk el dolgokat, aztán emlékeztetnek minket. Mindennek van oka, nem csinálunk semmit ok nélkül!
