Nem szoktam sorozatokat nézni. De aminek mégis beadtam a derekam, az a Trónok harca.
A barátaim mind ezt nézik, és sosem értettem az elején, hogy mi az a téma, amiről állandóan beszélnek. Hát erről. Ez azok közé a sorozatok közé tartozik, amit az ember izgalomtól remegő kezekkel néz végig egyhuzamban. Egyszerűen lehetetlen leakadni róla. Olyan fordulatok vannak benne, amelyek még egy edzett sorozatfüggőt is meglepnek. De térjünk a lényegre.
A Trónok harca egy regénysorozat, amit George R. R. Martin A tűz és jég dalában foglalt össze. Később ezt a regénysorozatot az HBO megfilmesítette egy televíziós fantasysorozat formájában, ami érthető is, merthogy a regénysorozat összesen ötkötetes. (A hatodik hamarosan megíródik, és az író tervez még egy hetediket is.) A kötetek egyenként majdnem ezeroldalasak (sőt van, amelyik több is), mégis világszerte több mint 15 millió példányt adtak el belőlük.
A sorozatnak négy főbb cselekményszála van, de nagyon sok mellékes szál is körbefűzi az egész történetet. A négy főbb szál: Westeros politikai játszmái, az öt király háborúja, a Falon, illetve a Falon túli események ábrázolása, és a Targaryen-ház utolsó leszármazottjának hatalmi játszmája a Vastrón megszerzéséért. A kötetek sajátossága, hogy a négy cselekményszálat, illetve a kisebbeket különböző emberek szemszögéből mutatja be. A fejezetek mindig szemszögváltásnál kezdődnek, amikor más karakterrel kell bemutatni az adott szituációt. A szereplők száma az évadok és kötetek előrehaladtával egyre csak nő. A sorozat és a regénysorozat jellemzője még, hogy nyílt harctéri jelenetek vannak benne (ugyanis ha az ember a sorozatot nézi, egyértelműen a középkorban érzi magát), minden akadály nélkül káromkodnak, ami a szívükön van a szereplőknek, az a szájukon is.
Személy szerint nekem az a kikötésem volt ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy először a könyveket olvasom ki, aztán jöjjön a sorozat, mert kíváncsi voltam arra, hogy mit hagynak ki belőle, és miben ferdítenek. Az első kötet 100-150 oldalig nagyon nehezen érthető, úgy kellett sokszor visszaolvasnom, hogy bizonyos cselekedeteket, összefüggéseket megtaláljak. De miután átrágtam magam 150 oldalon, úgy röpültek az oldalak, mintha csak másodpercek lennének. Ez a regénysorozat szó szerint magát olvastatja. Ugyanúgy lehetetlen letenni magát a könyvet, mint a sorozatot abbahagyni. A kikötésem csak annyiban változott, hogy a könyvvel együtt nézem a sorozatot: vagyis ahol tartok a könyvben, ott tartok a sorozatban is.
A Trónok harca-köteteket és a sorozatot csak azoknak tudom ajánlani, akik túl tudják magukat tenni kedvenc szereplőjük halálán, hogy utána új szereplők legyenek a kedvenceik, és azoknak, akik bírják követni a keszekusza cselekményszálakat.
Forrás: Wikipédia
Kovács Ottilia
