Duma, duma, duma, duma, duma, duma… Vannak emberek, akik borzalmasan sokat beszélnek; szinte már fárasztó, ahogy ömlik a szájukból az a sok mondanivaló. De mi van akkor, ha azt mondom, ezek az emberek sokkal életrevalóbbak, mint bárki más, ha egy kicsit átgondolják, hogy mit mondanak?
Akármilyen okos lehet valaki, de ha nem tudja kifejezni magát, vagy csak fél kinyitni a száját, már nem is ér semmit a tudása. Most képzeljétek el, hogy valakinek van 2 PhD-je, de a buszon nem mer szólni a mellette álló, pálinkaszagot árasztó bácsinak, hogy legyen szíves leszállni a lábáról, mert már nincs benne vér. Lehet, hogy az ő saját szakmájában, az ő saját szaknyelvén akárkivel megérteti magát, de az biztos, hogy a bácsi csak úgy nem fog leszállni a lábáról, ha nem szól neki.
Szerintem a kommunikáció a legfontosabb dolog a világon. Ha valaki tud szövegelni, akkor szinte mindent tud, vagy legalábbis egy nagyon fontos dolgot biztosan: eladni magát. És ha valaki erre nem képes, akkor nagyon nehéz élet áll előtte.
Az én véleményem az, hogy a suliban nemcsak a „tudományokat” kéne tanítani, hanem külön a kommunikációt is, egy kis pszichológiával megfűszerezve, mert rengetegen nem tudják, hogyan kezeljenek, mondjuk, egy vitát vagy egy kisebb előadást egy témáról. Nem tudják magukat eladni, és ezáltal egy viszonylag fontos dologra sem képesek, ami leginkább a diákok számára fontos: úgy felelni, hogy elhitesd a tanárral, hogy tudod az anyagot, pedig semmit nem tanultál. Ha ezt a képességet kimaxoltad, sokkal könnyebben fog menni, mondjuk, egy állásinterjú. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha jól tudsz beszélni, akkor nem kell tanulnod, de ha véletlenül olyan helyzetbe keverednél, hogy valamihez nem igazán tudsz hozzászólni, akkor se te gyere ki rosszul belőle.
Nagyon fontos, hogy az ember ne csak a szájával beszéljen, hanem az eszével is. Őszintén bevallom, ezt a szuperképességet még nekem se sikerült teljesen kifejlesztenem, de egyre jobban igyekszem megtanulni, és ezt mindenkinek erősen ajánlom, mert így nem téged fognak befolyásolni, hanem te a többi embert. Ha határozott vagy, és tudod, mit csinálsz vagy mondasz, sokkal nagyobb előnyben vagy a csöndes visszahúzódókhoz képest.
Persze, értem én, hogy ha nem néma bárányokat nevelnénk az iskolákban, akkor tele lenne az ország normális emberekkel, akikkel nehezebben lehet „együtt dolgozni” (az orruknál fogva a saját vesztükbe vezetni), de sajnos ezzel csak a saját sírunkat ássuk meg.
Szűcs Soma
