Egy falatnyi gyerekkor, azaz a Disney-mesék.
Életünk meghatározó elemei a mesék, és Walter Elias Disney bácsinak köszönhetően ezeket a meséket már rajzfilm formájában ismerhettük meg. Az amerikai filmrendező viharos gyerekkorának és anyagi problémáinak ellenére sem adta fel, és a sok bukás után megalkotta azokat a rajzfilmeket, amelyek még most, évtizedekkel később is a gyerekkor szerves részét képezik. Először csak rövidfilmeket adott ki, majd 1938-ban elkészült első egész estés filmje, egyben az első Disney-hercegnő története, a Hófehérke és a hét törpe.
Ha már a hercegnőknél tartunk, érdemes megfigyelni a karakterek fejlődését. Hófehérke, Hamupipőke és Csipkerózsika tökéletesen tehetetlen, szép bábuk voltak. Értem én, hogy abban a korban az számított elfogadottnak, ha egy lány lenyeli az elnyomást, az erőszakot, és folyamatosan kedves, de egy főhős legyen már egy kicsit izgalmasabb! A történéseket mindig egy külső ember indítja el, legyen az mostoha vagy tündérkeresztanya. Ők meg csak sodródnak az árral, miközben egy hercegről álmodnak, aki majd talán segít nekik. Olyan szinten passzívak, hogy ennyi erővel akár végig is aludhatnák az egész mesét. Vagyis, várjunk csak, Auróra pont ezt csinálja! Jó, oké, ő a „Sleeping Beauty” (Alvó Szépség), de akkor is, a csaj gyakorlatilag átdurmolja a film tetőpontját!
A következő generációnak legalább volt személyisége. Ariel és Belle mindketten makacsul ragaszkodnak a döntéseikhez, és mindent megtettek a céljaikért. Az már más tészta, hogy míg Belle a családja védelméért viselte el a Szörnyet, addig Ariel egy herceg iránt érzett szerelme miatt tett mindent kockára. Egy hercegért, akit csak egyszer látott, és még sosem beszéltek, egészen a film utolsó pár percéig… Ezután jött még Jasmine, Pocahontas és Mulan. A szerelem egyre kevesebbet jelentett a hercegnők életében, sőt Mulan történetében teljesen mellékvágányra került, mert szerencsére fontosabbnak találta egész Kína megmentését, mint a házasságot.
Úgy tűnik, ez a fajta főhősnő nem volt elég népszerű, mert cirka tíz évet kellett várnunk a következő határozott hercegnő, Tiana megjelenéséig. Végre egy lánynak nem egy férj volt az álma, hanem a karrier! Rendben, elismerem, a végén megkapja a srácot is, de az már mellékes. Ehhez hasonló eset Aranyhajé is. Nekem nagyon tetszett, hogy az alapjáraton unalmas, megmentőre váró Rapunzelt felturbózták saját gondolatokkal és célokkal. Bár Eugénnel összejönnek a végén, ők ketten mégis inkább bűntársak, ráadásul nem esnek egymásba rögtön.
Végül olyan történt, amiről Walt Disney még álmodni se mert volna: egy herceg nélküli hercegnő jelent meg. Merida, a bátor az első, románc nélküli hős, de nem az utolsó. Rögtön utána jött a Jégvarázs, ahol a true love a testvéri szeretetben nyilvánul meg. Sőt, ha minden igaz, 2018-ban érkezik Moana, az új hercegnő, aki kalandos tengeri utazása során szörnyekkel és félistenekkel fog szembeszállni.
Még rengeteg lehetőség rejlik a Disney-ben. Én például szívesen néznék meg egy történetet, ahol a női és férfi főszereplők exek, és a mese során közös munkára kényszerítik őket, vagy lehetnének akár legjobb barátok is, minden szerelem nélkül, de a kedvencem minden bizonnyal egy friendzone-olt királyfi filmje lenne.
Sajgó Réka
