Szauron szeme megnyílik

Terefere
PEOPLE TEAM tábor

Szeretett tanárunk, Livus az idei évtől két újságnak is az élére tört. Nagyon szeretjük, és csodálatos, amit letett ilyen fiatalon az asztalra. (Erre a mondatra senki sem kényszerített!) Így nem volt kérdés, hogy kivel készítem idén az első interjúmat.

KecskeNEWSás: Igaz, hogy elragadó személyiségednek, külsődnek és lelkesedésednek köszönhetően egy év alatt az ELTE TéTéKás Nyúz című újságjának a főszerkesztője lettél?

Livus: Igen. Ez a kari lapunk. Először tördelőként kezdtem, már az első számnál csináltam, mármint az én első számomnál az egyetemi karrierem során, utána követték egymást a dolgok, és március első hetében megválasztottak főszerkesztőnek. Azóta én viszem az újságot, és a következő évben is én fogom vinni, mivel az alakuló küldöttgyűlésen újra megválasztottak.

KN.: Gratulálok! És ezt előre lehetett tudni, hogy megválasztanak, vagy nagyon meglepett?

L.: Nem lepődtem meg, mivel nem volt más pályázó.

KN.: Köztudott, hogy természettudományi szakra jársz. Honnan jött az érdeklődés?

L.: Ez nekem mindig is megvolt, mert apukámmal már kis koromban is nagyon sokat beszélgettünk ilyenekről. Amikor más lányok gyöngyfűzőkészletet meg ilyeneket kaptak karácsonyra, én egy kis fénymikroszkópot kaptam, kis kémikusszettet és hasonló dolgokat.

KN.: Hogyhogy újságírásra jöttél, és nem zöldtáborba?

L.: Öhm… Kicsit szerelmes voltam a Borzasba.

KN.: Kicsit vagy nagyon?

L.: Kicsit. Féltem, mert olyan nagyfiú volt akkor, én meg olyan kislány. Úgyhogy csak plátói volt a dolog, de végül idejöttem újságírásra. Akkor még teljesen más volt ez az egész, nyomtatott újságot adtunk ki, A5-ös méretűt, ami napi rendszereséggel jött ki.

KN.: Mióta te vagy a főszerkesztő (a TéTéKás Nyúzé – a szerk.), lényegesen megváltozott az újság stílusa. Hogy reagálnak olvasóid a színezőre vagy az aranyköpésrovatra?

L.: Bármilyen hihetetlen, de a rejtvényrovatos rész a kedvencük. Volt egy hallgatói kérdőív, amiben megkértük őket, hogy jelöljék már be, melyik rovatot szeretik a legjobban, és majdnem mindenki a rejtvényrovatot jelölte be. Ezek az emberek ott ülnek egész nap, hallgatják a nagyon okos dolgokat, folyamatosan matekoznak, fizikáznak, biológiáznak, meg minden. Imádják a sudokut, a színezőt, a keresd a Waldot, minden héten kapok egy csomó megfejtést, és gumicukrot sorsolok ki a helyes megfejtők között.

KN.: Mit szóltak otthon, amikor kiderült, hogy te lettél a főszerkesztő?

L.: Ők mindig is támogattak, kicsit aggódtak csak, hogy nem lesz elég energiám mindenre.

KN.: És van elég?

L.: Igen, igen. Szerencsére van.

KN.: És mikor volt az első PT-táborod?

L.: Az első még 2009-ben volt. Akkor animációs fotózásra mentem, amit Leves tartott. Ő civilben Hódi Levente néven fut, és gyurmafigurafilmeket csináltunk. Az első hetemet 2009. negyedik turnusában töltöttem, akkor maffiatéma volt éppen, mi voltunk a Véres Vodkák… Pityke pedig a csapatvezetőnk, erre még emlékszem.

KN.: Három éve vagy tanár, és idén már itt kezdted főszerkesztőként?

L.: Mondjuk azt inkább, hogy én vagyok legrégebb óta a szekción.

KN.: Hogy bírsz velünk így, hogy Borzas nincs köztünk?

L.: Az a helyzet, hogy elég luxi helyzetben vagyok, ugyanis egyaránt vannak régi diákok és újak. A régi diákok beleszoktak már ebbe a rendszerbe, meg régről ismernek engem, így szerencsére megkapom tőlük azt a bizalmat, ami szükséges a közös munkához. Az új diákok pedig nem a Borzas-féle rendszerbe szoktak bele, és nekik ez a normális, hogy én vagyok itt.

KN.: Igaz-e a hír, hogy te gyíkember vagy?

L.: Ha gyíkember lennék, akkor sem árulnám el!

KN.: Saját állításod szerint te vagy Szauron szeme. Mikor jöttél rá, és hogyan reagáltál?

L.: Erre igazából óratartás közben jöttem rá, amikor azt hiszi valaki, hogy nem látom, hogy facebookozik. És próbálja titokban csinálni, de azért van így berendezve a terem, hogy bármerre megyek, mindent látok. Ez nem a véletlen műve. Ez komoly taktikai lépés a részemről.

KN.: Következő héten jön szeretett húgod. Hogy várod őt most, hogy nincs Borzas, aki a vitátokba belefolyhat?

L.: Úgy, hogy a húgom angolra megy, és mozgóképre. Majd ha veszekedni támad kedvem, odamegyek hozzá, de remélem, ilyen nem lesz.

KN.: Ha valamit megváltoztathatnál a világban, mi lenne az?

L.: Ez egy jó kérdés… Igazából annyira nem változtatnék semmit, maximum azt, hogy az élet legyen egy kicsit igazságosabb. Például vannak ismerőseim, akik rengeteget dolgoznak, de semmilyen elismerést nem kapnak ezért. És vannak emberek, akiknek csak ölükbe hull egy csomó minden. De hát ez, mondjuk, így van, ilyen az élet. De ha lehetne, ezt egy kicsit kiegyenlíteném.

Pongrácz Samu

KecskeNEWSás-archívum


A tábor rabjává válik az ember

LEGFRISSEBB

PEOPLE TEAM tábor

Ez nagyon nem a vége

Elérkeztünk a 2015-ös PEOPLE TEAM-tábor 3. turnusának is a végéhez. Feladatom, hogy leírjam az érzéseimet, és megmutassam az olvasóinknak, hogy…
PEOPLE TEAM tábor

Asszonyi sorsok

Valaha, a kezdet kezdetén matriarchális társadalomban éltünk. A férfiak a nők köré „csoportosultak”, szinte mint egy méhkirálynő köré, hiszen az…
PEOPLE TEAM tábor

Irány Budapest!

Miért kell hazamenni? Az előző években mindig csak egy hétre jöttem, viszont most az eredeti terv szerint 2 hetet töltöttem…
PEOPLE TEAM tábor

Tábori emlékeim

Szerintem idén is jól sikerült a tábor, mint minden évben, de a legnagyobb nehézség a búcsúzás lesz. Sokan elszomorodnak és…

KAPCSOLÓDÓ