– Nagyapa, a régi szomszédotokat, Braun bácsit is a holokuszt vitte el? – kérdezte Matyi. – Egyáltalán: mi az a holokuszt?
– Talán holokauszt? – nézett fel Zsófi a telefonjából. – Éppen most tanulunk róla a suliban.
– Akkor meg is tudod mondani, mit jelent? – fordult Nagypapa a kislányhoz.
– A holokauszt a kollektív büntetés emberek életét követelő alkalmazása – hadarta Zsófi. – Legismertebb jelentése a nácik által a II. világháború alatt végrehajtott népirtás, amelynek becslések szerint körülbelül hatmillió zsidó származású lakos esett áldozatul Európában.
– Bizony, jól tudod, bár tágabb értelemben más üldözötteket is ide lehet sorolni: lengyeleket, cigányokat, homoszexuálisokat, fogyatékosokat, politikai ellenállókat, kommunistákat. Tulajdonképpen egyes embercsoportok kiirtásáról beszélhetünk.
A gettósítás évfordulója
A magyar kormány határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyar áldozatainak napja legyen. 1944-ben ugyanis ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. A náci megszállókkal a magyar közigazgatás és rendvédelem is aktívan közreműködött.
A zsidók helyzete Magyarországon
– Tulajdonképpen kik azok a zsidók? – Zsófi végre nem a telefonját nyomkodta.
– Ókori, közép-keleti nép, az ő leszármazottjaik, illetve a zsidó vallást követő emberek szerte a világon.
Már a honfoglalás előtt éltek hazánkban. Az Árpád-házi királyok idején több-kevesebb megszorítással, de az európai viszonyokhoz képest biztonságosabb volt a helyzetük. Főleg kereskedelemmel, kézművességgel és pénzügyekkel foglalkoztak. A középkori magyarországi zsidóság fénykorát Mátyás királysága alatt élte.
A törökök győzelme után három részre szakadt Magyarország. A királyi Magyarország üldözte, kitiltotta őket a városokból, a török hódoltság területén ellenben nyugodtan élhettek. A törökök kiűzése után nagy részük elmenekült. A XVIII. században sokan telepedtek le a királyi városokban. A XIX. században tömeges méretűvé vált a kelet-európai zsidóság bevándorlása. Jelentős volt az egybeolvadás a keresztény lakossággal.
A kiegyezés után Eötvös József vallásügyi miniszter liberális intézkedései között az egyik legelső volt a zsidók teljes egyenjogúságáról szóló 1867-es törvény. Az idegen szokásokat és vallást követő népcsoport mind gyakoribb szereplése azonban ellenszenvet váltott ki egyesekben. Különösen a városok német lakossága féltette munkáját.
Numerus clausus
Az I. világháború után több vád érte a zsidóságot. A Tanácsköztársaság alatt például sokan vállaltak vezető szerepet. Az 1920-as numerus clausus törvény korlátozta a zsidóság továbbtanulási lehetőségeit, csak lakosságarányosan volt megengedett. Hitler hatalomra jutása után egyre több korlátozó intézkedést, zsidótörvényt hoztak. Ezek jobban visszaszorították jogaikat, megnehezítették életüket.
Magyarországon a jelentős deportálásokra 1944-ben, a német megszállás után került sor. Először vidékről gyűjtötték össze és hurcolták el a zsidókat nemre, életkorra való tekintet nélkül. Ezután a budapestieket zsúfolták gettókba. A munkaképességű férfiak egy részét munkaszolgálatra vitték, ahonnan sokan nem tértek vissza. Nagy részük haláltáborokban végezte, Auswitzban, Dachauban. A magyar zsidóság körülbelül 70%-át ölték meg.
– És igen, Matyikám, Braun bácsira is valószínűleg ilyen sors várt. Sajnos soha többé nem hallottunk róla.
Szerző: Tóth Réka
