A Katalin az egyik legnépszerűbb női név volt régen, a nagynénémet is így hívják. November 25. a névnapja, azaz Alexandriai Szent Katalin ünnepe. Alexandria, ahonnan származott, a mai Egyiptom területén volt, de a Katalin név görög eredetű. Azt jelenti: „tiszta”.
Katalin egy szép és okos szűz volt, akit a római császár pogány vallásra akart téríteni. Nemcsak a leány mondott erre nemet, hanem meggyőzte róla a császár filozófusait is, akiket uruk elégettetett. Ezek után a császár férjhez akarta őt kényszeríteni, de ehelyett kétszáz katonáját is megtérítette. Amikor pedig maga a császárné vallotta magát kereszténynek, saját férje lefejeztette őt.
Katalint börtönbe vetették, megkínozták, majd a császár halálra ítélte őt. Először késes kerekekkel akarták szétszaggatni, de a kerekek széttörtek. Végül őt is lefejezték. A testéből tej és olaj folyt, ami a sírjához zarándoklókat meggyógyította.
Katalin a kórházak, a diákok, a tanárok, a tudósok, valamint az összes, kerékkel kapcsolatos szakma (például molnár, kerékgyártó, fazekas, fuvaros) védőszentje.
November 25. volt az utolsó bálozó, lakodalmas nap, utána megkezdődött a karácsonyi böjt időszaka. Kevésbé ismert, de nemcsak húsvét, hanem karácsony előtt is szokás volt negyvennapos böjtöt tartani. Katalin-napon tehát még utoljára egy jót mulattak a bálokban, lagzikban.
Katalin a menyasszonyok védőszentje is, házasságszerző szentnek is nevezik. Az ő napján tartották hagyományosan a lányok a férjjóslásokat. Erre többféle praktika is létezett. A lányok ilyenkor ólmot öntöttek, annak formájából jövendöltek, például leendő férjük szakmáját jósolták meg belőle. Vagy felírtak férfineveket cetlikre, ezeket beledobták egy kalapba, innen mindennap kihúztak egyet, és amelyik utoljára maradt, úgy fogják hívni a vőlegényüket. Avagy egy csillag alakú papíros sugaraira írták fel a neveket, ezt a párnájuk alá tették, minden éjjel behajtottak egyet a sugarak közül, és a legutoljára nyitva maradt sugárról leolvashatták a jövendőbelijük nevét. Képzeljétek, még a férfiak is varázsoltak maguknak hasonlót! Ezen a napon valamilyen női ruhadarabot, például egy ellopott lányinget raktak a párnájuk alá, méghozzá abban a reményben, hogy álmukban meglátják jövendőbelijüket. Én idén gombócból fogok jósolni, úgy, hogy azokba is cetliket rakok, rajtuk fiúnevekkel. Berakom őket forró vízbe, és amelyikük leghamarabb feljön a víz felszínére, az abban olvasható név lesz majd a férjem neve.
Katalin-nap dologtiltó nap, azaz ekkor tilos volt szántani, lisztet őrölni, kenyeret sütni.
Ha ezen a napon gyümölcsfaágat (Katalin-ágat) teszünk vízbe, akkor az állítólag karácsonyig kizöldül. Ha ez tényleg így történik, akkor az azt jelentette, hogy következő évben férjhez megy a lány. Nem mindegy azonban, hogyan megyünk az ágért, és honnan hozzuk azt. Mezítláb kell érte menni, és lehetőség szerint lopni kell valahonnan. Régen a lányok az ágaknak fiúneveket adtak, és amelyik legelőször virágzott ki, az lett a vőlegény neve.
Ehhez a naphoz fűződik egy ismert népi időjóslás. „Ha Katalin kopog, a karácsony locsog”, és persze ennek a fordítottja is igaz: „Ha Katalin locsog, a karácsony kopog.” Másik ilyen ellentétes, karácsonyra előre mutató mondás: „Ha Katalin fényben fürdik, a karácsony lében úszik.” Nagyon remélem, hogy november 25-én eső lesz, mert szeretnék végre fehér karácsonyt.
Szerző: Tóth Réka
