Orsi idegesen lapozgatta a telefonját a táborban. Anna huppant mellé az ágyra, és megkérdezte:

– Mi a baj?

– Kaptam egy feladatot, és nem tudom, hogyan álljak neki.

– Mondd el! Hátha tudok segíteni – fordult Orsi felé érdeklődve Anna.

– Az a feladat, hogy a nevünk eredetével kapcsolatban írjunk egy tudósítást.

– És mi ezzel a gond? – nézett értetlenül Anna Orsira.

– Nem tudok dönteni… Az Orsolya névhez annyi minden kapcsolódik – csapott a telefonjára Orsi.

– Mondd el, mik azok, és majd segítek választani! Ráérek – mosolygott barátnőjére Anna.

– Arra gondoltam, hogy magának Szent Orsolyának a történetét írnám meg, de az olyan szomorú – magyarázta Orsi.

– Miért? Mi történt? – érdeklődött tovább Anna.

– Szent Orsolya a középkorban élt, a háromszázas években. Apja egy pogány királyhoz akarta feleségül adni. A lány bele is egyezett, de azt kérte, hogy az esküvő előtt még engedjék elutazni Rómába.

– És? Útközben megszökött? – szólt közbe kíváncsian Anna.

– Dehogy! A kíséretével együtt megtámadták, állítólag a hunok, és mindenkit megöltek.

– Hát ez tényleg szomorú – hajtotta le a fejét Anna.

– Igen. Ezek után nem is értem, miként kapcsolódik a nevéhez a szüret – morfondírozott Orsi.

– Milyen szüret?

– Állítólag Kőszeg környékén és a Somló vidékén Orsolya-napon kezdik szüretelni a szőlőt. Ha hideg van, a szüretelők a tűz mellett melegednek, a szőlőtaposók pedig forralt bort isznak.

– Nahát! – csodálkozott Anna.

– És ez még nem minden! – folytatta Orsi.

– Mi van még?

– Orsolya napján az időjósok is figyelnek. Azt mondják, ha október 21-én szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad a jó idő. Ennek ellenére az asszonyok ilyenkor felszedik a káposztát, mert ha jön a hideg, a káposztafejek könnyen berepedezhetnek.

– Hát ez tényleg rengeteg információ! – bólogatott Anna.

– És ez még mindig nem a vége! A 16. században alapították a Szent Orsolya-szerzetesrendet is. Ez egy női rend, amelynek a tagjait orsolyitáknak hívták. Ja, és egyébként a név a latin ursa szóból ered, am medvét jelent. Szóval… szerinted akkor most mit írjak? – fordult barátnője felé Orsi.

– Én azt hiszem, hogy már meg is írtad – mosolygott barátnőjére Anna, és mindketten boldogan nevettek.

Kovács Dalma