Szülők… Mindenkinek vannak. És néha olyanokat tudnak kérdezni vagy mondani! Összeszedtem pár mondatot, ami nagyon idegesítő.
„Milyen volt a suli?” – Ez nem is lenne akkora baj, ha nem kérdeznék meg minden hétköznap. Jó, lehet, hogy kíváncsiak rá, de minket – gyerekeket – nagyon idegesít, hogy amikor befejeztük a sulit, és találkozunk a szüleinkkel, mindig ez az első kérdés: Milyen volt az iskola?
Mi leszel, ha nagy leszel? – Egyszer az oviban le kellett rajzolnunk, nekem meg fogalmam sem volt. Csak lerajzoltam ugyanazt, mint a mellettem ülő. Mégis honnan tudjam már az óvodában, mi leszek, ha nagy leszek?! Még most sem tudom. Majd eldöntöm, ha eljön az ideje…
Mi van a fiúkkal? – Semmi!!! Amúgy is, hogyha van valami, majd elmondjuk mi magunk. Miért hiszi minden szülő azt, hogy ha van egy lánya, annak automatikusan van barátja egy kor felett. Ez nem olyan biztos.
Mekkorát nőttél! – Még akkor is ezt mondják, ha utoljára csecsemő korunkban láttak. Nyilván nagyot nőttem, ha már több éve nem látott. És e mellől sosem maradhat el az, hogy megcsipkedik az arcunkat, ami nekünk szörnyen fáj.
De nagy disznóól van a szobádban! – Hát igen. Lehet, hogy igazuk van, de ez akkor is iszonyatosan idegesítő. Ha ennyire zavarja őket, pakoljanak össze ők! Majd rendbe rakom a szobámat, ha jólesik, vagy ha hozzám jönnek a vendégek.
Nem érdekel a másik gyerek! / Bezzeg a Dórika! – Ha valami olyat csinálsz, ami a szüleidnek nem tetszik, és te egy másik osztálytársadról vetted a példát, aztán ezt elmondod a szüleidnek, akkor azt mondják, hogy nem érdekel a másik gyerek. Ha pedig rossz jegyet kapsz, és egy másik osztálytársad jót, jöhet is a fejmosás: bezzeg XY milyen jó jegyet kapott!
Túl sovány vagy! – A nagymamák, ha meglátnak minket, egyből ezzel a mondattal kezdenek. És addig, ameddig ott vagy náluk, minden egyes étkezésnél degeszre kell enned magad, hogy a nagyi boldog legyen. Pedig igazából nem is vagy sovány!
A cikk véget ért, de ezeket a mondatokat a végtelenségig lehetne még sorolni. Szülők, kíméljetek!
Gincsai Bella
