Ami először eszembe jutott, az egy furcsa, lidérces jelenet volt: egy kisgyerek ül a televízió előtt, miközben valami komédiát néz, és az agysejtjei visongva halnak meg. Hörögve nevettem fel e kép láttán, hiszen ennek hatására olyan ostobának és leegyszerűsítettnek tűnik az egész kapcsolat az emberek és a technika között.

Emlékszem, amikor 10 évesen lestem a Disney Channelt, és apukám mindig felidegesítette magát rajta, mondván, hogy teljesen bugyuta az egész csatorna. Így visszanézve igaza volt, de csak most értettem meg igazán, hogy mire gondolt. Semmilyen üzenete, jelentése nem volt azoknak a sorozatoknak, amiket akkoriban néztem, csak egymás után pufogtatták az ugyanolyan színvonalú poénokat. És én itt most nem csupán a Disney saját csatornájára gondolok, hanem az egész műfajra. Csakhogy apu nem várhatta el tőlem, hogy mindezt megértsem 4 évvel ezelőtt.

Ezek a műsorok külön korosztályokra vannak tagolva. Nyilván apukám számára nem szórakoztató, ha hússzor elsütik egymás után a „gereblyére léptem, és pofán vágott” poént, de egy másodikos kisgyerek órákig tud rajta rötyögni. Szomorú, hogy csupán egy bizonyos rétegre vannak specializálódva, és nem próbálnak több kört érinteni ezek a műsorok.

Sokan mondják ebből következően, hogy a tévé csak butítja a gyerekeket, nem tornáztatja meg a képzelőerejüket eléggé. Ez az elmélet szerintem nagyon felszínesen írja le, hogy ezek a műsorok pontosan milyenek, mivel egy kalap alá veszi az összes, gyerkőcöknek szóló sorozatot, filmet.

Vannak kivételek ez alól az általánosítás alól, hogy egy példával éljek: Varázslatos iskolabusz. Emlékszem, hogy ha elkezdődött, mindig csillogó szemmel lestük nővéremmel Miss Mici tanításait. Vagy a Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az ember. Imádtam a nagy szakállú professzort, ahogy a történelmet magyarázza. Szórakoztató és oktató volt egyaránt.

A lényeg az, hogy a televízió egyáltalán nem sorvaszt el semmit, maximum nem gondolkodtat el huzamosabb ideig. Nem kell minden gyerekeknek szóló szériát ugyanolyannak titulálni, attól még, hogy a mostaniak nagy része csak szórakoztatni próbál, nem biztos, hogy az összes ilyen.

László Julcsi

KecskeNEWSás-archívum – 2014