Szabadság és egyenlőség miért nem létezhet együtt? Kezdjük ott, hogy szerintem egyik sem létezik, mindegy, hogy együtt vagy külön vannak. Ebből adódóan nem tudom, hogy miért zárná ki egymást ez a két dolog, amik a valóságban nincsenek is, csak sokan dobálóznak velük.

Ahhoz, hogy erről tartalmas cikket írjak, tapasztalnom kéne ezeket. És – mint tudjuk – az, aki iskolába jár, nem igazán fut össze ezzel a két dologgal. Ha valahova kötelező járni, és alá vagy rendelve 10-20 embernek, akkor nem igazán a szabadságról és az egyenlőségről szólnak a dolgok. Nagyon nem… Persze azt nem tapasztalhatod, ami nincs is.

Őszintén, mi lenne, ha lenne tényleges szabadság? Sok ember nem tudná, hogy mit csináljon, és valaki olyanhoz fordulna, aki okos és talpraesett. Olyan világban élünk, ahol főnökök és beosztottak vannak. Ez okkal alakult ki, hiszen nemcsak a munkahelyeken, de az életben is így van. Azért, mert egy tétlen ember keres valakit, aki tudja, mit kell tenni, ha nem kell tenni semmit.

És itt már nem vagyunk egyenlők, hiszen ez még a szabadságnál is lehetetlenebb, és nagyon sok hátulütője van. Akarva-akaratlanul, mindig lesz valaki, aki a többiek fölött áll. Tudom, hogy elvileg mindenki egyenlőnek születik, de más korban, más jellemmel, és eltérő jövővel.

Amúgy is, hogy nézne ki az a híres egyenlőség, ha mindenki különbözik, és mind egyéniségek vagyunk? Ha tényleg létezne, olyanok lennénk, mint a futószalagon gyártott robotok. Eltűnnének a dolgok, amik a különbségeken alapulnak. Például a tisztelet. Kellene tisztelnünk bárkit is, ha mindenki ugyanolyan? Lenne még bennünk versenyszellem? Meddig tarthatnánk fenn ezt a helyzetet? Ahol az egyenlőség kényszerítve lenne, ott már nem beszélhetnénk szabadságról.

Érdekes belegondolni, hogy milyen lenne az a sokat emlegetett „szabadság és egyenlőség”, de hosszú távon örülök, hogy lehetetlen őket ténylegesen megvalósítani.

Munár Anita

2014-07-31