Kedves női olvasók! Biztosan nektek is van olyan férfi bálványotok, akit feltétel nélkül imádtok, mert okos, kedves és hihetetlenül helyes. Legszívesebben mindenhova követnéd ezt az istenséget, csakhogy ennek az aljas elfoglaltságnak vannak hátulütői.
Ha egyfolytában mész utána, kiderülhetnek róla olyan gusztustalanságok, amiket esetleg nem akartál tudni róla. Olyan hangulatromboló, amikor a nyáladat csorgatod kiszemelted után, élvezettel nézed, ahogy lassan a hajába túr, majd leengedi maga mellé a kezét, és… benyúl a nadrágjába, és megigazgatja a mogyijait. Szájtátva, döbbenten bámultam, amikor az én titkos szerelmem éppen ezt intézte. Legalább picit elfordulhatott volna, vagy esetleg körülményesebben nyúlhatott volna oda.
És ott van a focisták furcsa szokása: a csulázás. Már a hangjától is irtózom, attól a csöpögős hörpintéstől, ami jelzi, hogy az elkövetkező fél percben vigyáznom kell, hova fogok lépni. Én nem is értem, miért érzik úgy, hogy muszáj köpni. Talán a mozgástól több váladék termelődik? Vagy ez egy titkos jelzés, amit csak ők értenek? Ki tudja? Mindenesetre semmiképp sem vonzó jelenség.
Vagy a nyilvános helyen való fingás. Nem, nem pukiznak, hanem hangosan durrogtatnak. És ez még nem elég nekik, mert vannak olyan egyedek, akik direkt a markukba intézik ezt a dolgot, majd az arcukhoz emelik, hogy megillatozhassák terméküket. Már a gondolatától is kiráz a hideg.
Ne felejtsük el, amikor azt hiszik, hogy senki sem figyeli őket, és könyékig beletúrnak a csinos kis orrocskájukba, majd a szerzeményüket gusztusosan és jóízűen leszopogatják hosszú, csontos ujjacskáikról. Ezek az Adoniszok bele sem gondolnak, hány lánynak okoztak már mély szívfájdalmat.
Egyszerűen gusztustalan szokásnak tartom, hogy nem hajtják le a WC-deszkát. Amikor vendégségben volt nálunk a nővérem néhány haverja, majdnem behánytam a fürdőszobába. Miért nem tudják lehajtani azt a nyomorék ülőkét? Vagy miért nem tudnak célozni?
Fiúk! Ne gonoszkodjatok azzal, hogy jól néztek ki, és így viselkedtek, mert rengeteg női szívet tudtok így összetörni!
László Julcsi
KecskeNEWSás-archívum – 2014
