Az meg micsoda?

Én mindig mindent tudni akarok. Ezt egészséges tudásvágyként fogom fel, de vannak, akik nem így gondolják.

Az egyik legnyomósabb érvem az, hogy kíváncsiság nélkül az élet is unalmas lenne. Gondoljatok csak bele, ha nem érdekelnének az újdonságok, akkor minden egyes nap ugyanazt csinálnátok. Például felkelsz, elkészülsz, lemész a hangárba reggelizni, majd trambulinozni indulsz, és jé, Orlando Bloom éppen akkor landol ejtőernyővel a focipályán, de te elsétálsz mellette, mert nem érdekel, hogy mit keres egy ejtőernyős Legolas Kecskeméten a romos laktanyák között; végül is ez totál mindennapos dolog. Jó, lehet, hogy ez nem valószínű, de megtörténhet, és akkor mindenképp ki kell lépnünk a napi rutinból, és letámadnunk az új szerzetet. Mert ki az, akit ne érdekelne egy ilyen esemény?

Másodszor pedig: tudásvágy nélkül nem fejlődne a világ. Képzeljétek csak el, ha őseinket nem érdekelte volna az ismeretlen, akkor ma nem lenne menő telefonod, televíziód, sőt még pattogatottkukorica-készítő géped sem (pedig az elengedhetetlen a mai világban), hanem mehetnél az apáddal mamutot vadászni, mert a törzsnek szüksége van az élelemre.

Persze minden jóból megárt a sok, és ez erre a tulajdonságra is igaz. Vigyázni kell a határokra, nehogy túl tolakodóak legyetek. Ugyanis ha mindenbe beleütöd az orrod, akkor az emberek kotnyelesként könyvelnek el, és egyre zárkózottabbak lesznek a közeledben. És hogyan találd meg ezt a határvonalat? Nos, ez egy jó kérdés, ugyanis minden embernél máshol van. Még én is csak körülbelülre ismerem, és néha sajnos átlépem. De van egy jó tanácsom kezdő Kíváncsi Fáncsiknak: mindig képzeld magad a másik személy helyébe, és kérdezd meg magadtól, hogy te megsértődnél-e az ő helyében. Ha igen, vesd el az ötleted, ha pedig nem, akkor próba cseresznye. Ez általában használ… de nem mindig.

Végül hadd figyelmeztesselek titeket arra, hogy ne babráljátok az újságíró mókusok táskáját, mert veletek is cikket íratnak a kíváncsiságról.

Sajgó Réka