Bizonyára ti is jártatok már koncerten, ahol fura és idegesítő emberi lényekkel találkoztatok. Itt van az a pár típus, ami nálam kiverte a biztosítékot.
1. A túlságosan lelkesedők. Mindig sikítoznak és üvöltenek, még akkor is, ha nem kell. Megszólal az előadó, és a „sikíts üzemmód” máris aktiválva van. Arról nem beszélve, hogy a nézőkön kívül ez a viselkedés az előadót is zavarja.
2. A lökdösődők. Értem, első sorban akarsz állni. Rendben, én is, de ha nem érsz oda időben, akkor nem fogsz első sorban állni. Nem kell mindenkit fellökni meg arrébb taszítani. Köszi mindenki nevében.
3. A lábtaposók. Borzalmasak! Ez egyszerűen hihetetlen, hogy nem érzi például a helyi menő gyerek, ha stoplis cipőben a lábamon áll. Vagy csak ennyire nem érdekli? Na mindegy. Szóval a koncertek dühöngőben rikácsoló nézői része jeleskedik a lábtaposás művészetében.
4. A régi motorosok, akiknek nem tetszik a mai dizájn, és csak panaszkodnak. Nem tetszik, nem kell nézni. Ilyen egyszerű.
5. Az utálók. Csak azért elmenni egy koncertre, mert a haverok mennek? Komolyan? Érdekes – és értelmetlen. Nem is fűznék hozzá több kommentárt.
6. Instant szerelem. Emberek, akik egy koncerten lesznek szerelmesek. Biztosan örökké tartó szerelemről van szó. Alkohol és egyéb dolgok hatása alatt. Valami van a levegőben!
7. Azok az előadók, akik annyira szétcsapják magukat, hogy nem tudnak koncentrálni, vagy elfelejtik, hogy hol is vannak. A másik, amikor olyan a tag, mint aki fél. Fél a nézőközönségtől.
8. Pogóparti (vagy bármilyen harcművészeti dolog). Felfoghatatlan, hogy ezt az emberek miért szeretik, de ha ez jó nekik, akkor oké, én nem szólok bele, csak engem hagyjanak ki belőle. Ne jöjjön nekem, meg ne dörgölőzzön, ha én azt nem akarom.
8+1. Idegesítő kislányok, kisfiúk, akik csak azért vannak ott, mert anyuci nem tudott bébiszittyót keresni. Jó, egye fene, hozza el, de ne a tomboló közönség közepébe eressze be! Ez olyan, mint cápának a fókahusi. (Haha!)
Neuvirt Zsanett
