Bánki Benit tavaly ismerhettük meg a táborban. Ír, olvas, költ, slammel, szaval, fellép. Szövegeit mi is hallhattuk esténként. Múlt nyár óta rengeteg dolog történt vele, de mi most leginkább a PT-ről kérdeztük.
KecskeNEWSás: Hogyan lettél táborozó?
Beni: Nem sokkal a 2015-ös PEOPLE TEAM-tábor kezdete előtt meghívást kaptam a tábor vezetőjétől, Atertől. Természetesen rábólintottam, és látatlanban is megköszöntem a lehetőséget. Egy biztos, nem bántam meg. Sőt, az utolsó turnus végén úgy kellett elrángatni Kecskemétről.
KN.: Hogyan emlékszel az első napodra a táborban? Mik voltak a legelső benyomások?
B.: Amint megérkeztem, hihetetlen kedvesen fogadott mindenki, pedig késtem. A tábornyitó programok szuper hangulatosak voltak, már az első este összeverődtünk mint baráti társaság.
KN.: Három hetet is eltölthettél Kecskeméten. Milyennek érezted? Hosszúnak vagy rövidnek tűnt?
B.: Abszolút rövidnek. Eleinte kicsit féltem is, mert nem szoktam ilyen sokáig távol lenni a családomtól, de a PT egy külön világ, elvesztettem az időérzékem, összefolytak a napok. Maradtam volna még.
KN.: Mi az, ami a harmadik hét után a legjobban hiányzott már otthonról?
B.: A családom, ahogy az előbb is említettem, de nem fájón hiányoztak, inkább csak örültem, amikor újra láthattam őket.
KN.: Többfajta foglalkozást is kipróbáltál. Melyek voltak ezek?
B.: Kreatív írás, újságírás, színészet. Mindegyik foglalkozást más miatt szerettem, de a választásomból is látszik, hogy főleg a humán területekért vagyok oda. Nyáron, ha túl sok a szabadidőm, mindig kicsit elhagyom magam. A különféle szekciókon belül viszont pont arra kaptam lehetőséget, hogy kibontakozhassak, úgyhogy folyamatosan alkotói munkát végeztem. Ennek utólag is örülök, sok PT-s szövegem van, amit mostanában is mondok fellépéseken.
KN.: Úgy emlékszem, hogy az egyik nap bevállaltál egy csípős levest. Mi lett a vége? Mesélj nekünk róla!
B.: Sajnos jól emlékszel, így igaz. Ebben a témában nem nyilatkoznék, de annyi biztos, hogy durván csípős volt az a leves, úgyhogy csak a legbátrabbaknak ajánlom.
KN.: És azzal a nadrággal mi történt?
B.: Hát igen… A szakadt nadrágom is megvan valahol. Szerintem egész nyáron nem történt velem ennyi emlékezetes dolog, mint a PT-ben töltött három hét alatt.
KN.: Melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod tavaly?
B.: Talán az esték, a bulik, záróbulik. Azok koronázták meg a nappalokat. Amire pedig talán a legeslegszívesebben emlékszem vissza, az a pillanat, amikor az egész tábor együtt üvöltötte tánc és ugrabugra közben, hogy „mimimimimimimi”.
KN.: Ha öt szóban kéne összefoglalnod a PT-t, melyek lennének azok?
B.: Süti, kacsa, király, örök, élmény.
Kazsimér Soma
