Te mindenre nyitott vagy, ugye? Nyitott szemmel jársz, nyitott vagy az új kalandokra és az új lehetőségekre. Úristen, mennyire pozitív vagy!
Gondolkodtál már azon, hogy tényleg észreveszed-e azt, ha valami újdonságba kezdhetnél? Hány emberen segíthettél volna, és hányszor voltál szükségtelenül bunkó? Magadra ragasztasz bizonyos jelzőket, aztán minden bemutatkozásnál elismétled őket? Zárkózott, barátságos, ne adj’ isten alkoholista? Mi értelme van felcímkézni magunkat?
És akkor az emberi kapcsolatainkat még nem is említettük. Olyan világban élünk, ahol mindent ki kell mondani. Ha már háromszor találkoztál vele kettesben, hogyhogy nem a pasid? Ha ő a te legjobb barátnőd, te hogyhogy nem vagy az neki? Már nem vagyunk jóban, pedig hát mi régen legjobb barátok voltunk. Legjobb?! Tényleg? Akkor miért nem tudtok egymásról már semmit? Remélem, látod az ellentmondást. Egyáltalán, kikkel barátkozol, sőt mi több, kikkel állsz szóba?
Ha most gondolsz vissza, mit látsz magadról? Ugye tudod, ha valamit gyakran mondogatsz, az hatással lesz rád és az életedre? Kérlek, ne mondd el többször, hogy csúnya vagy! Csak akkor mondd, hogy segítőkész vagy, ha az utóbbi időben tettél is valamit az embertársaidért. Azt viszont, légy szíves, mondd mindennap, hogy szép vagy! Tudod, van, amikor felébredsz reggel, és azt gondolod, hogy ez lesz életed legborzasztóbb napja. A hajad béna, az eső esik, ez katasztrófa. Komolyan? Hagynád, hogy ennyi elrontsa a kedved? Mondd azt, hogy rohadjatok meg, csak azért se!
Előfordul, hogy semmi nem jön össze. Vegyél egy forró fürdőt, és hallgasd a kedvenc együttesed! Ne üvölts a falakkal! Azért te sem lehetsz mindennap harcos. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy én betartom azokat, amiket az előbb neked javasoltam, sőt. De holnap reggeltől együtt ne hagyjuk, hogy a világ kiszúrjon velünk! Köpd szembe az univerzumot, és érezd, hogy számítasz! Ugye, hogy így más?
Galántai Csilla
