A híres tavaszi névnapok (Gergely, Sándor, József, Benedek, Gábor, Tibor, Márk) között jelentős helyet foglal el a György-nap április 24-én. Ez a nap egy ősi pásztorünnep (a palilia) napja, amikor az állatokat először hajtják ki a legelőre.

A szent vértanú

Szent György (271 körül – 303. április 23.) az egyik leghíresebb katonaszent. A történet szerint az előkelő származású György lovagot a római hadseregben tanúsított hősiességének elismeréséül Diocletianus császár a kegyeibe fogadta, és tekintélyes állami hivatalhoz juttatta. Ám a Krisztus-hívő ifjú szembeszállt az uralkodó kegyetlen keresztényüldöző politikájával, és ezért börtönbe vetették. Miután a kínzások sem tudták eltéríteni a hitétől, kivégezték. Vértanúként mind a keleti, mind a nyugati egyház szentként tiszteli, több város védőszentje is.

A hős megmentő 

Hősiességéről sok legenda ismert az európai népek folklórjában. A történetek középpontjában a szépséges királylányt fogva tartó sárkány megölése áll. Ezt a tettét a képzőművészet számos formában megörökítette: a lovon ülő páncélos lovag dárdájával megöli a sárkányt. A legemlékezetesebb szoborcsoport Kolozsváron található. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.

Pásztorünnep, hiedelmek

A keresztény egyház a vértanút ünnepli ezen a napon, azonban a hozzá kapcsolódó népszokások a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Akkoriban a boszorkányok elleni védekezésül vizes babérágból és szalmából rakott tűzzel füstölték meg magukat és állataikat, majd a jószágaikat áthajtva a tűzön mindnyájan átugrálták azt.

„Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály!” – ezzel köszöntötték egymást április második felében a jószág kihajtására készülő pásztoremberek. Ennek eredete abban keresendő, hogy György-nap az igazi meleg idő kezdetét jelöli, míg a végét a szeptemberi Mihály-nap.

Tavaszi, évkezdő szokások…

…kapcsolódnak ehhez a naphoz. Ekkor állították szolgálatba a pásztorokat, valamint az éves cselédeket, akiknek a szolgaidejük egy esztendeig tartott. Szintén György napján választották a falubírákat, a hegymestereket és a csőszöket is. Ezen a napon történt az állatok első kihajtása, amit régen különböző boszorkányűző, rontáselhárító, illetve szaporodást, tejhozamot növelő praktikák öveztek. A jószágot nyírfaággal veregették meg, láncon, fejszén, ekevason, tűzön, a gazdaasszony kifordított kötényén hajtották át, és fokhagymafüzért kötöttek a nyakába. A házat, az ólat, az istállót körülfüstöléssel, zöld ág kitűzésével, felfordított seprűvel igyekeztek megvédeni a gonosz szellemek rontása ellen. A lányok „szentgyörgyharmattal” mosták az arcukat, hogy szépek legyenek. A Szent György éjjelén gyűjtött gyógyfüveknek varázserőt tulajdonítottak, szedegetőik, a „bűbájos” vénasszonyok ilyenkor például a Gellért-hegyre nyargaló boszorkányokat is meglátták.

Bab és babona

Azt tartják, hogy Szent György napján jó vetni babot, amely nemcsak fontos eleségnövény, hanem babonáskodásra is alkalmas. Egyes vidékeken rostán rázott tarkababból olvasták ki a tolvajokat meg a jószágok megrontóit, vagy azokat, akik a szerelmesek dolgát összekuszálják. Gonoszjáró napokon az emberek a nyakukba akasztott zacskókban vagy a zsebükben néhány szem babot hordtak magukkal a rontás ellen.

Laczkó Zsuzsa írása