Rossz vagy! Nem szabad! Csalódtam benned! Buta! Már rég lemondtam rólad… – vágják az elkeseredett szülők a gyerekeik szemébe. De tényleg van rossz gyerek, és ha igen, akkor mitől válik azzá?
Csak a bugyuta, egyszerű történetekben vannak tisztán jó és tisztán rossz karakterek. Vegyük például a gyerekmeséket – ott a gáncs nélküli hős, a tiszta szívű hölgyemény és a gonosz. Csak fekete-fehér karakterek, semmi szürkeség. Közben a való életben mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai.
Definiáljuk, hogy mitől lesz egy gyerek rossz! Nem fogad szót a szüleinek? Igazából több okból is lehet ez: épp a dackorszakát éli és a határait próbálgatja, vagy pedig már kezd kialakulni a gyerek világnézete, és ez okból ellenkezik a szülei akaratával. Vegyük például a politikai álláspontokat! A szülei megmondják, hogy szavazzon a Mosómedve Pártra, de ő inkább egy radikálisabb nézeteket valló pártra szavaz. A szülei kiakadnak, és hatalmas veszekedés lesz. Itt persze felmerül a kérdés, hogy meddig gyerek valaki – az biztos, hogy nem 18 éves koráig, de ebbe most nem mennék bele.
Mástól is lehet rossz egy gyerek. Például nem ír házi feladatot, nem tanul, nem figyel órán. Két tényezőtől függ ez: a szülő nevelésétől, és hogy mennyire tudja az elkalandozó figyelmű nebulót motiválni a tanár. Nagyon sok múlik azon, hogy a kedves anyuka, apuka milyen példát mutat otthon a gyerkőcnek. Hallhatjuk rengetegszer, hogy a tanítvány amiatt nehezen kezelhető, amiatt vannak viselkedési problémái, mert nincs meg a biztos családi háttere. Te tudnál úgy tanulni, hogy közben ordítanak melletted? Ha esténként megvernek, te nem próbálnád azzal visszaszerezni az önbizalmadat, hogy te is megvered a gyengébbeket? Csak hogy tisztázzam, nem azt mondom, hogy ártatlanok ezek a gyerekek, hanem én nem őket vitetném be az igazgatóhoz, hanem a szülőket küldeném családterápiára.
Viszont vannak azok a gyerekek, akiknek tündéri anyucijuk és apucijuk van, ezeknek a lurkóknak van „mentségük” arra, ha terrorizálnak másokat? Ha folyamatosan ott vannak, ugrálnak és idegesítenek? Egyszerűen szerintem jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Otthon mindent megkapnak, körülveszik őket szeretettel, és mégis van bennük valami, amitől nem érzik magukat jól egészen addig, amíg nem piszkálhatnak másokat. Én így határoznám meg a rossz gyereket; semmi előnye nem származik a másik cseszegetéséből, mégis csinálja, és ezzel éri el a lelki békét. Mit lehet velük tenni, hogyan védekezhetsz ezek ellen a kellemetlen alakok ellen?
Egyszerűen hagyd ott őket, nem érdemlik meg, hogy idegeskedj miattuk, aki rossz arc, akkor is az marad, ha foglalkozol vele, ugyanis akkor a bunkósággal éri el a célját, és nem jön rá, hogy nem az ő módszere a normális, az elfogadott egy adott helyzetben.
Összegezve, vannak rossz gyerekek, és talán meg lehetne regulázni őket, de manapság ki neveli a gyerekeket – a szülő, a pedagógus, a média vagy a kortársak?
László Lívia
KecskeNEWSás-archívum
