Dobjunk fel egy témát! Legyen például a rasszizmus. Én úgy gondolom, minden témáról lehet normálisan beszélgetni, kulturáltan vitázni. Rendben van, de mégis mit nevezünk kulturáltnak?
Sajnos sokan összekeverik a vitát a veszekedéssel. Pedig rengeteg különbség van köztük.
A vita: A vita a figyelemről és a megértésről szól. Nem lehet úgy vitázni, hogy nem hallgatod meg a másik véleményét. Vita közben sosem kiabál a két fél egymással, ez nagyon fontos, még a hangunkat sem illik megemelni. Egy ilyen beszélgetés azon alapul, hogy van két fél, mindkettő a saját álláspontját akarja elfogadtatni beszélgetőtársával. Persze csakis tiszteletteljesen. Mondjuk, ha van egy ember, aki mióta az eszét tudja, utálja a sajtot, akkor a másik fél nem mondhatja meg neki, hogy „de edd meg ezt a darab trappistát, mert ez nagyon finom és egészséges”. Vagy például senkinek sem fogja tudni megmagyarázni a társa, hogy a repülő a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, hogyha az illetőnek már volt repülőbalesettel kapcsolatos élménye.
Veszekedés: A veszekedés közben nyugodtan kiabálhat az ember, elküldheti a társát melegebb éghajlatra. Természetesen nem illik veszekedni, de ha az embert elkapja a lendület… hát akkor mindenki tudja, hogy nagyon nehéz leállni. A veszekedés indulatból fakad. Rosszabb esetben tettlegességig is fajulhat. Egy ilyen vagdalkozás esetén a felek egymás szavába vágnak, sértegetik egymást. Egy veszekedés során a két személy nem egymás érveit támadja, hanem egymás személyét, ezért egy ilyen szóváltáskor sokkal könnyebben meg lehet sérteni a másikat.
Én személy szerint nagyon imádok vitázni. Szerintem az élet legfontosabb dolgai közé tartoznak az érvek. Mert ha nem tudsz ép ésszel érvelni, akkor nem is lesz lehetséges, hogy teljesen érvényesülj az életben.
Szűcs Soma
KecskeNEWSás-archívum
