A PEOPLE TEAM első éjszakáján minden megváltozik… mert a csapatépítés mindenkit összehoz! Tegnap az összes táborozó megtapasztalhatta ezt.
Az egész egy kő-papír-olló bajnoksággal indult. Az instrukció a következő: ha legyőztek, akkor beállsz a csapatoddal a másik csoport háta mögé. Egy idő után mind a 300 gyerek két táborra szakadt, és az első embernek szurkoltak, aztán egy óriási csata után az egyik fél nyert, és így megkaphatták jutalmukat, a semmit. A győzelem élményét leszámítva persze.
Ezután egy igencsak érdekes játék következett. A szabályok egyszerűek voltak: mondtak egy színt és egy testrészt, majd azzal a testrésszel kellett megérinteni egy olyan színű tárgyat. Ilyenkor aztán lehetett találkozni furcsa dolgokkal: például a kerítés tetejére felmászó, bal fülüket a zöld zászlónak nyomó gyerekekkel. Az utolsó játék pedig a jól ismert halászfogó volt, de a fogók mindig valamilyen közös tulajdonság alapján szerveződtek (pl. colos fiúk, szemüveges lányok, mókusok). Szerintem az este során sok új barátot szerezhetett mindenki.
Ezután a mókusok és tanárok együttese eltáncolta a tábortáncot. Mint kiderült, a táborban ez az ún. dzsungelhét, ezért a szám, amire táncoltunk, nem lehetett más, mint Emiliana Torrinitől a Jungle Drum. Mi, táborozók is hamar megtanultuk a vicces mozdulatokat, például a levéllel való fenéktörlést.
Kilenckor mindenki a nagy kivetítő elé gyűlt, és együtt néztük a focivébé döntőjét. Délelőtt fogadni lehetett a nyertesre, illetve arra, hogy mennyi lesz az állás. A meccs végén a németdrukkerek boldogan, az argentinok pedig szomorkásan távoztak. Szuper este volt, és még csak az első… Vajon meddig lehet fokozni?
Pongrácz Samu
