Hogy mit jelent a fanatizmus? Erre nehéz válaszolni, mivel sokféleképpen lehet értelmezni. Elsősorban vallási meggyőződés, bár közhasználatban inkább egy eszme iránti túlzott elkötelezettség, kritikátlan ragaszkodás, megszállottság, elvakultság. Talán legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy rajongás. A fanatikus embert nem lehet meggyőzni arról, hogy amihez ragaszkodik, az nem észszerű, saját álláspontját képtelen módosítani. Néha ingerülten elutasítja az ellentétes véleményt, rosszabb esetben ez gyűlölettel párosul.
Hogyan mutatkozik meg a fanatizmus a valóságban? Millió meg egy formája lehet. Saját magam egyik legnagyobb fanatizmusa a kedvenc csapatom, a Real Madrid. Az összes füzetem, a tolltartóm, sok írószerem, több pólóm és mezem, a párnám és a telefontokom is realos. Ha erre a kedves Olvasó azt mondja, hogy ez még nem fanatizmus, akkor elmesélek egy történetet: 2014. május 24., szombat, este fél 11. A Bajnokok Ligája döntőjében kedvenc csapatom egygólos hátrányban van a városi rivális, az Atlético Madrid ellen. Mindennel próbálkoztak, de sehogy sem akart összejönni az egyenlítés. A rendes játékidő utolsó 10 percét már letérdelve néztem, könyörögtem, hogy valami csoda folytán egyenlítsenek. Majd jött a 93. perc, amikor áttört a gát, és kiegyenlítettek! Teljesen önkívületi állapotba kerültem: örömömben felugrottam, ezután összevissza ugráltam, mint egy 5 éves kisgyerek, aki ajándékot kap, emellett még sikerült az ajtónak is nekirohannom, mivel már alig láttam az örömkönnyektől (pedig ez még csak az egyenlítés volt!). A többi meg, ahogy mondani szokták, már történelem: a Real Madrid 12 év után végre megszerezte a várva várt Tizediket. A barátaim, akikkel a meccset közösen néztem, megkérdőjelezték az elmeállapotomat a gólt követő tetteim miatt, de én ezt csak ennyivel magyaráztam: „Ez a fanatikus szurkolás.”
Ha már foci, akkor itt kell megemlítenem a fanatikus szurkolók egyik legnagyobb ellentétét: a Real Madrid- és a Barcelona-fanok közti ellenérzést. Ebben az a furcsa, hogy a két csapat játékosai – akik igazán versengenek a másikkal – tisztelik egymást, ellenben a szurkolók nagy része utálja a másikat, vagy ha nem is a személyiséget, akkor az álláspontját, a szeretett klubját. Sajnos ez az ellentét sok verekedéshez, balesethez, rosszabb esetben stadionbeli halálhoz vezetett már. A focivilágban több klub között is van hasonló ellentét, csak nem ilyen mértékűek.
Ez a fanatizmus rossz oldala, amikor két különböző oldal feszül egymásnak. Ez sok más területen is megmutatkozik, például a fentebb említett vallásban. A keleti és a nyugati világnézet merőben eltérő, emiatt alakulhatott ki a szeptember 11-gyel kezdődő „War on Terror”, ami azóta is dúl. Az iszlám fundamentalisták egy része abban hisz, hogy bizonyos jótett(ek) esetén jutalomban részesülnek a túlvilágon. És mi más lehetne jótett, ha nem az ellenség legyőzése? Ez gyakran akár öngyilkos merényletek képében is megjelenhet, és semmi sem veszélyesebb annál, mint amikor az emberi élet szentségét feláldozzuk a fanatizmus oltárán.
Térjünk vissza a fanatizmus pozitív oldalára… Az előző volt a saját történetem, de ez megmutatkozhat még millió formában. Lehet egy személy iránti rajongás is (például egy évfolyamtársam minden Takács Nicolas-koncertre elmegy, pedig már mindent tud róla, az összes számát kívülről ismeri), de akár egy könyvnek vagy egy történetnek is lehetnek fanjai, akik minden nyáron újraolvassák kedvenc könyvsorozatukat.
Itt, a PT-táborban is vannak fanatikus emberek, többféle értelemben. Van, aki él-hal a táborért (pl. a táboroztatók), de vannak, akik a csapatprogramokon fanatikusan szurkolnak a társakért, esetleg még annak az árán is, hogy a buzdító ordítás (lányoknál inkább sikítás) miatt másnap alig lesz hangjuk.
Így azt gondolom, hogy ha különböző formákban is, de a fanatizmus mindenhol jelen van az életben.
Csonka Balázs
KecskeNEWSás-archívum – 2014
