Ismét beülhettünk az irodalom szekcióhoz, most az egyik legismertebb magyar író, Böszörményi Gyula előadására. Az érdekes beszélgetések során szóba került a megdöbbentő gyerekkorától kezdve, a csincsilláik személyiségén át, egészen a Barátok Közt-nél töltött éveiig minden. Nekünk, újságíróknak mégis sikerült néhány új kérdést is feltenni neki.
KecskeNEWSás: Az Ezopara c. könyved itt játszódik a táborban, de a PEOPLE TEAM nincs nevén nevezve, csak körülírva. Vannak ilyen szabályok, amik miatt nem használhatod a tábor nevét?
BGY: Igen. Ater ötlete volt a könyv, ő rendelte meg a sztorit, úgyhogy nem tudom, miért voltunk letiltva a tábornév használatáról. Részben lehet, hogy mi nem akartuk, mert eléggé angolos.
KN: Nagyon jó a borítója, ahogy a többi könyvednek is. Te találod ki őket?
BGY: Legtöbbször igen, többnyire egészen konkrét elképzelésem van, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Merthogy a borító nagyon fontos része a könyvnek, azzal találkozik az olvasó legelőször. Ha vásárolok, én is úgy vagyok vele, hogy ránézek, és ha a színe ronda, lehet, hogy a legzseniálisabb regény van benne, de nem választom ki. Tehát a borító nagyon fontos! Általában azért a szakemberekre bízom magam, a grafikusokra és a tervezőkre, ha ők azt mondják, hogy valami nagyon jó lesz. Például a Gergő és az álomfogók óriási siker lett, és nekem nagyon nem tetszett a borítója. Én olyan erősen fantasy-s borítót szerettem volna, de rossz lett volna úgy a dolog. Ez így nagyon jó volt! Fábián Noéminek a grafikái zseniálisak voltak, de volt olyan regényem, aminél viszont megmakacsoltam magam. A 9…8…7… volt az, ahol Ice Catnek (aki sajnos azóta meghalt) a fotóit megláttam az interneten, és abban a pillanatban mondtam, hogy én akarom ezeket a fotókat! Nagyon nehéz volt a jogokat megvásárolni, utána nagyon nehéz volt meggyőzni a kiadót, mert azt mondták, hogy a nagymamák nem fogják megvenni a könyvet. De hát nem is a nagymamáknak írtam, hanem azoknak a srácoknak, akik rákattannak ezekre a képekre és érzik ugyanazt, amit én éreztem, amikor megláttam ezeket a fotókat! Úgyhogy például akkor kemény harcokat vívtam, hogy Ice Cat fotói legyenek rajta, és nagyon örülök neki, hogy ez össze is jött!
KN: És a címek ugyanilyenek? Azokat is te találod ki, vagy beleszólnak?
BGY: A cím azért erősen a szöveghez tartozik, tehát jobb, ha az író ráérez arra, hogy milyen hangulatú az a könyv, és úgy adja a címet hozzá. Egyetlenegyszer beleegyeztem, hogy más legyen a cím, és az nagyon nagy bukta volt: a Gergő és a bűbájketrec borzalmas cím, a kiadó találta ki. A Gergő és a csodaszarvas volt az eredeti cím, és az sokkal, de sokkal jobb lett volna! Ez volt a Gergő-sorozat második kötete, és negyedannyit nem keresett és fogyott, mint az első kötet. Egyszerűen rossz volt a cím!
KN: És a címet még a történet előtt, vagy utólag találod ki?
BGY: Változó. A 9…8…7…-nél pontosan tudtam, hogy olyan címet fogok adni, ami számokból áll. Ez is olyan hülyeségem volt, hogy jó lenne egyszer egy könyv, aminek a címe csak szám, és akkor majd gondolkodnak, hogy mi a franc van?! Egyébként döbbenetes, hogy egy csomóan nem jönnek rá, hogy ez visszaszámlálás! Amikor egymás mellett látják, valami bonyolult matematikával próbálják megfejteni. Aztán van, amikor rettenetesen nehezen tudom kitalálni a címet.
KN: Az utolsó oldal után, amikor kész van a könyv, rögtön újraolvasod?
BGY: Akkor elteszem egy-két hétre, sőt, egy hónapra is. Egyébként is, mire a végére érek, eléggé elegem van a történetből. Aztán néhány hét után újraolvasom. Kötelező egyszer-kétszer átmenni rajta!
KN: Kinek mutatod meg elsőként?
BGY: Noéminek. Ő egyébként néhány éve a szerkesztőm is, mindig ő korrektúrázza elsőként a könyveimet.
KN: És melyik korosztálynak szeretsz legjobban írni?
BGY: A ti korosztályotoknak, mert még van fantáziátok, rá tudtok érezni dolgokra, és rá tudtok hangolódni. És már megértitek a komoly és mély gondolatokat.
KN: A Gergő-sorozatokhoz készült honlapodon különböző tények vannak az álomvilágokról. Te hiszel ilyenekben, vagy csak leírtad őket?
BGY: A kutatások során azért elég sok meghökkentő dologba beleakadtam. Alapvetően nem hittem benne, nem vagyok hívő fajta. Hozzám a buddhizmus áll legközelebb, de buddhista sem vagyok. Nem kötöm le magam ilyen értelemben sehova. Azt látom, hogy több a világ, mint amit mi megtapasztalunk belőle. Bizonyára a táltosok is tudtak valamit, de a hit nagyon erős. Nagy százalékban azért tudott meggyógyulni a beteg, mert hitt a táltosban. Ha engem egy táltos elkezdene gyógyítani, nem biztos, hogy nagy eredményeket érne el!
KN: És Ater tényleg jól tud forró csokit készíteni?
BGY: Igen, határozottan. Ater egyébként a legfurcsább karakter, akiből könyvet lehetne írni.
Barczikay Lilla, Sajgó Réka
2014-07-30
