Az Amnesty International egy, az emberi jogok figyelembevételéért harcoló független, nonprofit szervezet.
Az egész 1961-ben kezdődött, amikor Peter Benenson angol ügyvéd két portugál diák bebörtönzéséről hallott, akiket azért zártak rács mögé 7 évre, mert „koccintottak a szabadságra”. Azért, hogy a rabokat szabadon bocsássák, Benenson publikált egy cikket az Observer című angol hetilapban „Az elfelejtett foglyok” címmel. Ezzel indult el a mára világhírű szervezet munkája.
Ez a nemzetközi mozgalom nagyjából 7 millió embert mozgat meg. Az információszerzést kutatók végzik, akik segítségével kampányokat indítanak az emberi jogok betartatása érdekében. Ezekkel a tömegeket megindító munkákkal legfőképpen a mindenkori kormány vagy a hatóság figyelmét akarják ráirányítani az adott ügyre. Érdekes még, hogy az Amnesty nem fogad el semmilyen állami pénzt, sőt pártoktól sem, illetve semmilyen egyháztól, és mindent, amit tesznek, független bármiféle gazdasági érdektől, ami egy ekkora szervezetnél igen dicséretes. Bárminemű erőszaktól mentes világot szeretnének, ahol minden emberre ugyanazok a jogok vonatkoznak, és mindenki be is tartja az erre vonatkozó törvényeket.
Nálunk az Amnesty International Magyarország tart órákat, akik az emberi jogok betartásáért küzdenek itthon. Egy általuk tartott órára ültem be, ahol nagyon kedvesen fogadtak, és sok érdekes dolognak a részese lehettem. Először a mai napig aktív híreket és petíciókat néztük meg, amiket meg is beszéltünk, és átvettük, mit tett az Amnesty az ügyek előrehaladásáért. Ha bármilyen kérdésünk támadt a megbeszélt történetekkel kapcsolatban, nyugodtan megkérdezhettük Pénzes Júdát, aki nálunk Amnesty-küldött, táboron kívül pedig emberi jogi képzési koordinátor. Ezek után bepillantást nyerhettem abba, hogyan is működik együtt a PEOPLE TEAM-es Amnesty-csapat. Nagyon jól kooperáló és csapatmunkára képes társaságot ismertem meg. Kis tábori aktivistákká válnak, plakátokat gyártanak az egyenlőségért, és figyelemfelhívó szövegeket ragasztanak ki mindenhová. Aláírást gyűjtenek a szebb tábori élet reményében, és közben jól érzik magukat. A programok között szerepelt az előítéletek eltüntetése és az emberi jogok értelmezése.
A megkérdezett táborozók többsége azért jött erre a szekcióra, mert többet akartak megtudni a hazai és a külföldi amnestys munkákról, hogy miért és milyen ügyeket vállalnak el. Meg persze azért, hogy tisztában legyenek a jogaikkal, de legfőképpen kíváncsiságból, mert ez egy új szekció, és nem csak szerintem nagyon érdekes. A lényeg, hogy ha többet szeretnél tudni az emberi jogokról, és érdekelnek az önkénteskedéssel járó fortélyok, akkor ott a helyed.
Mihócza Viktória
