Elnézést, megkóstolhatom az agyát?
Pontosan mi is az a zombi? Agyatlan, halott barátaink a vudukultúrában jelentek meg. A vudu dióhéjban az ősi sámánizmus, állat- és emberáldozat, kábítószer-élvezet és babonák hátborzongató keveréke, amit a vér látványa és elfogyasztása, a rituális dobok hangja és a kígyóimádat tesz nagyon-nagyon bizarrá egy kulturált európai ember számára. Érdekesség, hogy az embereknek ártó, rossz isteneknek is áldoztak, embereket átkoztak el, és persze az ő nevükhöz fűződnek a vudubabák is. Ennyi furcsaság után már nem is meglepő, hogy a halottak felélesztése is az ő ötletük volt. Embereket tettek tetszhalálba, eltemették, majd pár nap múlva kiásták és felébresztették őket, csak azért, hogy rögtön bedrogozott rabszolgák, azaz zombik legyenek belőlük.
Ma már nem támasztunk fel tetemeket, a zombik mégis köztünk járnak. Mert mindannyiunknak vannak olyan napjai, amikor annyira fáradtak vagyunk, hogy gondolataink olyan magasröptűek, mint egy frissen sült fűszeres lazac vagy egy szimpla hulla elmélkedései. Ennek számos oka lehet: rossz álmok, allergia, betegség, kevés alvás, egy hajnalig tartó Amnesty-előadás vagy – az én esetemben – mindezek kombinációja. Ilyenkor általában délig alszik másnap az ember, hogy ezeket kiheverje, de a mókusok kegyetlenek. Hóban, esőben, jégben, kánikulában is ébresztenek hétkor, és kirángatnak az ágyból. Így születtünk meg mi, a tábori zombik.
Mi kevésbé véresek és egy icipicit élénkebbek vagyunk, mint halott őseink. Ha jól figyelsz, akkor mindkét fajtánkkal találkozhatsz a PT-ben. Az egyik a vadászó zombi. Mint minden lénynek, néhanapján nekünk is ennünk kell valamit. Ilyenkor kibújunk a biztonságot nyújtó ágyból, és lemerészkedünk a hangárba, hogy megtaláljuk áldozatunkat. Javasolt ilyenkor mókusokat választani, hogy megbosszuljuk a reggeli keltést, ami miatt most agyatlan bábukká váltunk. Ha kiszemeltük a potenciális ebédalapot, már csak annyi a dolgunk, hogy fárasztó viccek és egyéb praktikák segítségével elszívjuk az energiáját. Ha eléggé jóllaktunk a kárörömmel, hogy most már nem csak mi vagyunk fáradtak, akkor rögtön szintet lépünk, és vadászóból alvó zombikká avanzsálunk. Ilyenkor már nem „agyaaat”, hanem „ágyaaat” akarunk. Ez a nagyobb csoportunk, különleges képességünk pedig az, hogy bárhol és bármikor képesek vagyunk akár nyitott szemmel elaludni. Majd egy idő után megéhezünk, vadászni indulunk, és az ördögi kör kezdődik elölről.
De figyelem! Ezek a modern zombik is legalább annyira veszélyesek, mint a régiek. Egy padon békésen szunyókáló egyed felébresztése nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozhat, hacsak nem te vagy Daryl Dixon…
Sajgó Réka
