PEOPLE TEAM. Három hét. Kapcsolatok. Szerelem. Kaland. Boldogság. Nyár. Buli. Egyszer élünk elv. Távolság.
Nincs olyan PT-s évem, hogy a baráti körömből ne jönne össze valaki valakivel. Igen. Egyszer én is megjártam. Na szóval. Eljövünk a PT-be, minden heppi. Több tucat emberrel megismerkedünk. Van, aki jobban elnyeri a tetszésünket, mint a többiek. Vele még jobban megismerkedünk. Szépen lassan rájövünk, hogy ebből lehetne több is, mint barátság. Na és ilyenkor mi van? Rátérek a hátrányokra.
Te kettő, esetleg három hétre jöttél. Ő egyre. Ő az ország északi részén lakik, te a délin. Jobb esetben. Az is lehet, hogy tök más országban. De persze az is megesik, hogy csak másfél órára laktok egymástól. Teljesen mindegy. Egymásba szerettek. Már amennyire lehet pár nap alatt… Összejöttök, minden frankó. Boldogok vagytok, és húúú, de cukik. Aztán jön egy pont. Mondjuk, egy csütörtöki nap, amikor rádöbbentek, hogy basszus. Ez nem lesz ilyen tökéletes három napon belül. Valamelyikőtök elmegy. Tök messze. Mikor találkoztok újra? Egy hónap? Több hónap? Egy év? A PT-ben? Ja, hogy nem jön jövőre? Akkor két év? Igazából nem elvenni akarom a kedveteket. Csak rávezetni titeket, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ismerek egy táborozó lányt, aki tavaly összejött egy szintén PT-s fiúval. Eltelt egy év, és még mindig ugyanúgy elvannak, mint anno. De most az én véleményemet írom le.
Szóval. Nem találkoztok. Eljött a szombat. Búcsúzkodás. Vége a tábornak. Egy év. 365 nap. Tehát rohadt sok. Távkapcsolat. Hiányoztok egymásnak, de a mi korunkban az a menő, ha egy fiú több lánnyal kavar egyszerre. Persze a lányokat se kell félteni. Ne hidd azt, hogy ha tök máshol vagytok, nem lesz akár az egyikőtök részéről félrelépés. Persze. Aranyos, megbízható, azt mondja, szeret. Aha. Mennyi időd is volt megismerni? Két nap? Egy hét? Szóval értitek. Az is hülyeség, hogy összejöttök, és elkezditek számolni, hogy: „Aha… hétfő van, ami azt jelenti, hogy öt és fél napot együtt vagyunk még, aztán szakítunk. Aha… Tök jó! Élvezzük ki!” De olyannal is találkoztam már, hogy egy település – mondjuk, Budapest –, kb. két kerület távolság. A PT-ben összejöttek. Aranyosak voltak, cukik. De nem ismerték egymást. Azt se tudnám mondani, hogy szerelem volt. Sajnos ilyen ez. Mi, lányok nem tudjuk néha eldönteni, hogy amit érzünk, az rajongás, barátság vagy szerelem.
Ülünk az újságírós teremben, és megkérdeztem a fél csoportot, nekik mi a véleményük erről az egészről. Olyan válaszokat kaptam, hogy „Tartson ki egy hétig”, vagy hogy „Az ismeretségi körömből eddig még mindenkinek véget ért”, illetve „Semmi értelme”. És a kedvencem: „Elmúlik.”
Ismétlem: nem a kedveteket akartam elvenni ezzel a cikkel, csak szimplán remélem, hogy rávilágítottam a PT-s kapcsolatok hátrányaira.
Kratancsik Gitta
