– Nagymama, április 1-jén kölcsönkérhetem a szemüvegedet? – kérdezte Zsófi.

– Minek az neked? – csodálkozott Nagymama.

– Bolondok napján fordított napot tartunk, helyet cserélünk. A tanárok lesznek a diákok, és mi a tanárok. Gabi nénit én alakítom, aki szemüveges.

– Ti fogtok tanítani? – csodálkozott Matyi. – Egyáltalán, mi az a bolondok napja?

– A te napod – vágta rá Zsófi. Matyi erre sértődötten nyújtotta ki a nyelvét.

– Ne veszekedjetek, inkább elmesélem – hívta a gyerekeket Nagypapa.

Április elseje

Április bolondja, szokták mondani április elsején az egymással tréfálkozó emberek. Április bolondja az, akit egy másik ember valamilyen módon beugrat, tréfásan rászed, aztán jól kikacagja. Az áprilisi tréfákon nem illik megsértődni. Sőt, ezen a napon ajánlatos még a sajtó, a rádió, televízió és a világháló híreit is fenntartással kezelni.

De vajon honnan ered ez a hagyomány? Többféleképpen magyarázzák. A kevéssé fantáziadús kutatók azt állítják, hogy a beugratós szokás a csalóka, változó tavaszi időjárás kapcsán született meg. Április első napján az anyatermészet „megbolondította” az embereket a kiszámíthatatlan időjárással. Amennyire nem lehet tudni, hogy sütni fog-e a nap, vagy esik az eső, fúj a szél, olyan ravasz módon húzza csőbe az egyik ember a másikat. Egyik magyarázat szerint kelta eredetű népszokás volt, hogy április kezdetén vidám, bohókás tavaszi ünnepet ültek.

A Német-római Birodalomban 1530-ban tartott birodalmi gyűlés úgy határozott, hogy április elsején egységesíteni fogják a pénzverést. A spekulánsok azonban jól ráfaragtak, mert az utolsó pillanatban lefújták az egészet.

Más magyarázat szerint az ünnep IX. Károly francia király egyik rendeletéből ered. Az új esztendő április elsején kezdődött, de később a rendelet áttette január elsejére, ami sok tévedéshez vezetett. Ekkor már csak bolondos ajándékokat adtak egymásnak az emberek. Korabeli csínytevéshez tartozott például, hogy papírhalat helyeztek a hátukra, és áprilisi halként hívták őket, ami könnyen fogható halat és hiszékeny embert is jelképez.

További feltételezés szerint az úgynevezett szaturnália, Szaturnusz isten tiszteletére rendezett ünnep folytatása ez, amikor az ókori Rómában egy napra helyet cseréltek a szolgák és az urak. Mások szerint a szokás valóban Rómából ered, de a szabin nők elrablása ihlette, a szabinokat ugyanis az áprilisi Neptun-ünnepre hívták Rómába, de becsapva őket, elrabolták asszonyaikat és lányaikat.

Népszokások

Április elsején ugratták egymást az emberek, de elsősorban a gyerekeket. Topolyán például a gazda átküldte a kis kanászt a szomszédba „szúnyogzsírért”. Vagy elszalasztották a gyerekeket a boltba esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért, aztán kicsúfolták őket: „Április bolondja, május szamara!” 

A modern idők tréfái közé tartozik, amikor a BBC 1957-ben elhitette az emberekkel, hogy a svájci farmerek rekord-spagettitermést tapasztaltak. Egy francia újság azt közölte, hogy ledózerolják az Eiffel-tornyot, egy angol pedig, hogy a Big Ben órája digitálisra vált.

Ezek után persze Zsófi és Matyi azon törte a fejét, mivel tréfálják majd meg egymást.

Szerző: Tóth Réka