A forróság minden évben nagy ellenségünk, de a szokásos, jól bevált módszerrel könnyen elűzhetjük. Most is megrendezték a mára már jó barátunkká vált vízi csatát.
Éppen elkezdték kipakolni a mókusok a kincstárból a fegyvereket, amikor kövér esőcseppek lepték meg őket. „Egy kis könnyű, nyári zápor nem akadályozhat meg minket a mókában”, gondolhatták ők az egyre jobban zuhogó esőben.
Kicsit be kellett vonulni valamilyen menedékbe, és várni, amíg elcsendesülnek a kedélyek. Később mi is kimászhattunk, hogy kezdetét vegye a háború. Sajnos a levegő eléggé lehűlt, viszont így a naptól felforrósodott beton csak kellemes volt, és nem talpégető.
Az elsők között szabadultam be a kosárpályára, hogy megkaparinthassam a legjobb eszközöket. Hozzá is jutottam egy puskaszerű vízipisztolyhoz. Két nagy hátránya volt fegyveremnek: kis nyomású lövedék és szintén kicsi tartály. Szerencsére képzett harcos vagyok, így nem akadt gondom az alkalmazásával. De alig volt időm az örvendezésre tömegpusztító puskám miatt, mert hamar kiszemelt magának az egyik ifjú mókustanonc egy vödör hideg vízzel.
Miután totálisan vizes lettem, nem maradt vesztenivalóm. Hamar rátámadtam a vízlelőhelyekre, és annyit szippantottam fel a halálosztó lövedékből, amennyit csak tudtam. Mindenkire lőttem egy sorozatot, senki se maradt ki a jóból.
Többen is ki akarták sajátítani a lavórokat, de az csak a mókusok és a tanárok tulajdona lehetett. Milyen szerencse, hogy így történt! El nem tudom képzelni, milyen vérontás következett volna be, ha a táborozók számára is engedélyezve lett volna.
Az egyetlen, ami nem tetszett: a nagy szivacsnudlik. Az erős fiúk szereztek néhány ilyet, és azzal szórakoztak, hogy lányokat csapkodtak vele. Igazán nem szép dolog tőlük; szégyelljék össze magukat! Nekem a végére vörös lett a combom, mert egy óvatlan pillanatban lelocsoltam az egyiket, és aztán rám szálltak.
Ha nem voltál elég figyelmes, akkor felkapott néhány megátalkodott suhanc, és a slag elé vonszoltak, ahol kellemetlenül nagy mennyiségű, frissítően hűvös vizet kaptál a nyakadba.
A mókának az újra eleredő eső vetett véget, és mivel köztudottan az összes táborozó allergiás az esővízre, be kellett menekülnünk a védelmet adó, meleg szobánkba.
László Julcsi
