Kinőtted a tábort? Túlléptél a korlimiten, ami sajnos a PT-s diákévek végét jelenti? Mindenkivel előfordul. Szó szerint…
Sajnos én is nemsokára a végére érek. Ami nagyon is zavar, de valahol legbelül tudom, hogy ez nem a vég. Ez egy új kezdet (napi idézet)! Ezért beszélgettem egy ismert mókussal a táborban, aki megpróbált meggyőzni arról, hogy igenis érdemes visszajönni segítőnek.
KecskeNewSás: Szia, Gyuri!
Gy.: Ö, helló. Most komolyan gondoltad ezt az interjút?
KN.: Hogy kerültél a PT-be?
Gy.: Úgy, hogy 8 éve itt vagyok. De ez, mondjuk, úgy nézett ki, hogy alig bírtak rávenni a táborra és hogy egyáltalán eljöjjek ide. Hiszen ez egy nyári tábor, ahol nekem tanulnom kéne! Szóval bementem a szobába, és vergődtem: „Anya, anya, ez így nem fog menni…”
KN.: A szüleid találtak rá a táborra?
Gy.: Igen. Eléggé kiakadtam. „Én nem fogok elmenni egy táborba, ahol tanulnom kell!” Aztán végül elmentem, és onnantól mindig jöttem. Egyszerűen nem tudtam leállni vele. Igazából a PT olyan, mint egy drog.
KN.: Legelőször hány hétre jöttél a táborba?
Gy.: Egy. Aztán végül maradtam az összesre.
KN.: Milyen szekción voltál?
Gy.: Angol. Aztán még egy angol. Végül kettő infó. Ja és Csabával (Felsőeőri Csabával) tök jól összehaverkodtunk, csak ő utál engem. De most már nem! Csak egy kicsit, néha.
KN.: Kik voltak akkor a táborvezetők, amikor még diák voltál?
Gy.: Szilvi, Bogi, Macsek és Ater.
KN.: Hány éves korod óta táborozol?
Gy.: Mivel most vagyok 18 éves, és nyolc éve járok ide… szóval 18 – 8 = 10. Igen, 10 éves korom óta. (random röhögőgörcs)
KN.: Utána hogy lettél mókus?
Gy.: A legjobb barátom, Ákos (Csuvár Ákos), akivel itt ismerkedtem meg a táborban, mókus lett, és gondoltam, én is kipróbálom, mert az jó. Mivel mindig együtt akartam lenni Ákossal, a legjobb barátommal.
KN.: Tavaly voltál először mókus?
Gy.: Tavaly voltam először mókus, de még előtte is valamilyen diáksegítő voltam. Sokszor pakoltam, és segítettem a délutáni programokban Ákoséknak.
KN.: Diáknak vagy mókusnak jobb lenni?
Gy.: Mókusnak. Csak az a baj, hogy iszonyúan stresszes, és nagyon keveset alszol. Mert sok a meló, és nem tudsz nagyon beszélgetni. De tudsz a büfében kávét kérni, ami egy nagy plusz!
KN.: Mit jelent neked a tábor?
Gy.: Nem tudom.
KN.: Akkor megkérdezem másképp. Tegyük fel, hogy valaki azt mondja neked, nem jöhetsz többet a táborba. Mit csinálsz?
Gy.: Akkor elsírom magam, és megütök egy flakont.
KN.: Miért?
Gy.: Sára, miért csinálod ezt velem?!
KN.: Mert interjút kell csinálnom.
Gy.: Szeretnéd, hogy sírjak neked?!
KN.: Igen, légy szíves.
Gy.: De… erre nem számítottam.
KN.: Mi az, ami a táborban a legjobban hiányozna?
Gy.: Amikor megérkezel a táborba, mindent elfelejtesz, ami a külvilággal kapcsolatos. Itt teljesen másképp tudok viselkedni. Az egész egy ilyen nagyon fura hangulat, ami mindenkit magába szippant és vonz. Teljesen otthon érzem magam, amikor itt vagyok.
KN.: Mi az az öt szó, ami eszedbe jut a táborról év közben?
Gy.: Ákos, padpakolás, trambulinügyelet, inszomnia és gyerekek.
Soós Sára
