Kannibálok, pókok és mobillal fotózás. A PEOPLE TEAM egykori táborozóját kérdeztük, aki ma már táboroztató. Heni mesélt a PT-s élményeiről.
Mutatkozz be, kérlek!
Parázsó Henrietta vagyok, 19 éves, és Egerben lakom. Három éve járok a PEOPLE TEAM táborába. Először táborozó voltam, majd kismókusnak jelentkeztem. Meghatározó számomra a PT, hiszen rengeteg új barátot szerezhettem, emellett tapasztalatot gyűjtöttem minden téren, de leginkább a gyerekekkel való foglalkozás terén. Régebben nem szerettem nagyobb közösségekben lenni, de ez a PT óta megváltozott, és sokkal extrovertáltabb lettem. Hétvégente Budapesten dolgozom rendezvényeken; az ott szerzett tapasztalataimat a táborban is tudom kamatoztatni. Bármilyen feladatot szívesen megcsinálok.
Stresszeltél valaha a táborban?
Nem. Egyedül a tréningen izgultam, hogy megfelelek-e majd az elvárásoknak, és hogy sikerül-e beilleszkednem. Láttam, hogy jól összeszokott csapatról van szó, és az ilyen társaságokba alapból nehéz bekerülni, főleg úgy, hogy viszonylag fiatalon jelentkeztem táboroztatónak (még egy évet lehettem volna táborozó, 17 voltam). Szerencsére hamar megtaláltam a közös hangot mindenkivel, és nagyon sok új barátra tettem szert, így nem volt miért stresszelni. Mindig volt valaki, aki segített.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
A takarítás. A hátsó hangárban rengeteg pók van, amitől én alapból irtózom, így elég nehéznek bizonyult dolgozni, amikor megígértem, hogy segítek a könyvpakolásban, de majdnem mindenhol pókok voltak.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
Szerintem nincs szükség több pozícióra, hiszen így is nagyon jól elboldogultunk a tennivalókkal. Ez azért is jó így, mert így mindenki kipróbálhatja magát, hogy miben jó.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
KECSKEMÉT NYÁRON SOKKAL SZABADABB. Az Animal Cannibals-koncerten pedig mindig felejthetetlen dolgok történnek. A kedvencem persze nekem is a Takarítónő című daluk és a produkció hozzá, amit a táboroztatók sosem unnak meg.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Amikor először jöttem a PT-be, nem értettem, mi a lényege a szekcióknak, ezért a fotóstábort választottam, hiszen már akkor is szerettem képeket készíteni, habár sosem volt még rendes fényképezőm. Az egyik nap kutyás foglalkozás volt délután (ilyen előadásféle), és az ott lévő kutyusokat TELEFONNAL fotóztam, mert aranyosak voltak. Eljött az utolsó nap, és ugye minden szekció készül valamivel, hogy megmutassák, mivel foglalkoztak egész héten. A fotósoknak három képet kellett kiválasztaniuk, hogy kinyomtatva ki legyen állítva. A PT-s kamerát felváltva használtuk, sok képem elkeveredett, de eszembe jutott, hogy telefonnal is sokat kattintottam, ezért megmutattam a fotókat Larának, akinek nagyon tetszettek, így azok lettek kinyomtatva.
