Kíváncsiak voltunk a KecskeNEWSás szerkesztőségével, vajon hogyan reagálnak arra az emberek, ha összejön két ismert táborlakó (#celeb). Így kollégám, Szűcs Soma és én, László Júlia tegnap délután egymásba karolva sétáltunk ki a zöld épületből, hogy kiderítsük, mit élnek át az itt összejött párok.
Ahogy haladtunk a hangár felé, észre lehetett venni, hogy ártatlan alanyaink nagy részének kocsányon lóg a szeme. Egyelőre még nem súgtak össze, amit hamar meg is magyaráztunk azzal, hogy majd este, az ágyikójukban fogják elintézni ezt a kihagyhatatlan témát. Főleg a lányok érdeklődtek a fejleményekről, de ez nem volt nagy meglepetés, tudtuk, hogy ők lesznek a könnyebben befolyásolhatóak.
Időnk nagy részét azzal töltöttük, hogy legalább megismerjük egymást. Letáboroztunk egy jól látható helyen, és beszélgettünk egymás hobbijairól, hogy miket szeretünk, és egyéb alapdolgokról.
Hogy ne álljunk egymástól túl messze, és hogy fenntartsuk a látszatot, két árnyék követett minket szinte mindenhova; Anna és Livus. Megígértettek velünk egy rakás dolgot, például ha rákérdeznek, akkor azt kell mondani, hogy járunk, és csak egymással köthetünk házasságot, meg ilyenek.
A szolgáltatóházban mindenhova együtt mászkáltunk, ezzel elősegítve a hír terjedését. Elég muris volt, mert többen is odajöttek hozzánk rákérdezni, igazak-e a pletykák. Természetesen hazudnunk kellett, mert kötelezett rá az ígéret, amelyet Annáéknak tettünk. Megdicsértek minket, hogy aranyosak vagyunk, és azt kívánták, hogy sokáig tartson. Ennél a pontnál majdnem kiszakadt mindkettőnkből a röhögés.
Megpróbáltunk minél több helyet kipróbálni; horgásztunk szerelmes idézetet, felírattuk mindketten arabul a nevünket a kezünkre, ördögöt űzettünk, voltunk jósdában, és még a családfánkat is felkutattuk. Sőt, levadásztuk az összeesketőket is két aranygyűrűért, ami aztán rá is szorult Soma ujjára. Én nem nagyon bántam, de őt zavarta, így le kellett vágnom egy ollóval a csodás ékszert.
Miután összeházasodtunk, máris elbaktattunk Barnihoz párterápiára, hogy megoldhassuk elfásult kapcsolatunk problémáit. Elmagyarázta nekünk, hogy a jó kapcsolat titka a fizikai érintkezés, nem pedig az elektronikus készülékek mögé rejtőzés. Kicsit megilletődve távoztunk, nem számítottunk efféle élményre.
Amikor nap végén a szobatársam megkérdezte tőlem, hogyan ismerkedtünk meg, hirtelen nagyon megijedtem, hiszen semmi ilyet nem beszéltünk meg Somával. Valami olyasmit motyogtam hát válaszul, hogy egymás mellett ülünk újságíráson, és sokat beszélgettünk egymással, majd egyik dolog jött a másik után, végül pedig összejöttünk. Ma reggel kiderült, hogy jól válaszoltam, mert a társam is ugyanezt füllentette a barátainak.
László Julcsi
KecskeNEWSás-archívum – 2014
