MI LENNE, HA NEM LENNE PT?

13737452_1181334495251407_7701200507595894983_o

Érdekes belegondolni, hogy mi lenne velünk PT nélkül. Szerintem egyetlenegy másik ilyen tábort sem találnánk.

A PT nem egy hétköznapi hely, ez a tábor nagyon érdekes, nem mindennapi dolgok történnek itt. Ezen a helyen megáll az idő, olyann mintha a PT felett lenne egy burok, és ebben  a burokban megállna az idő. Egyik táborban sem tanulnak meg egy koreográfiát újságíráson, senki sem vonul be a Star Wars zenéjével a büfébe, és senki sem küzd meg egy rózsaszín kardigánért. A felsoroltak természetesen mind megtörténtek. Nagyon fura lenne ezek nélkül élni, hisz ezek felejthetetlen emlékek. Mondjuk, én a szobákat szeretem, mert annál igényesebb helyet soha sem láttam. Na persze arról sem feledkezhetünk meg, amikor átlógunk egymáshoz, és vagy észreveszik, vagy sem. Vagy a késő esti trécselések, amikor még éjfélkor is fent vagyunk, és folyamatosan jár a szánk, és természetesen szegény(kis)mókusok/tanárok idegileg kikészülnek. Na meg persze az éjszakai kiszökések, ott is történnek érdekes dolgok, mint például megpattanni egy bevásárlókocsival. Ezeket persze a régi PT-sek csinálják, akik már valamennyire értenek is ehhez. Na meg persze arról is tegyünk említést, amikor 7:15-kor valamelyik szobából bömböl a zene, és ez azért jó, mert senkit sem érdekel.

Nem is tudom, mi lenne azok nélkül a zajos ebédek nélkül. Amikor berakják a We will rock you-t, és mindenki elkezdi püfölni az asztalt, és tapsolni. Volt már olyan is, hogy egy zenére elkezdtünk táncolni a Hangárban, mert miért ne. Vagy amikor éjszaka a fotósokkal kimegyünk különböző feladatokat csinálni, ami elhúzódik hajnali egyig is akár. Olyanra is volt példa, hogy vége lett az esti programnak, pár táborozó nem ment be a szobájába, és kint maradt a mókussal hülyéskedni. Na, ilyen ritkán történik. Nem hagyhatjuk ki a péntek esti bulikat, amik 22:00-ig tartanak (igen, nagyon rosszak vagyunk), amikor is kiugráljuk magunkat, meg persze egy halom szelfi is születik. A csapatprogramokat is nagyon emlékezetesek, amikor rengeteg vicces feladatod kell elvégezni, néhányuk igen érdekes.

Apropó, a vizes partikról jut eszembe. Azok nélkül mi lenne? Az mindig a kosárpályán zajlik, hoznak ki labort, labdákat, slagot, egy nagy tartályt, amiben a vizet tárolják, és hát na. Azzal is elvagyunk, és természetesen ott is egy halom fotó készül, fotósainknak hála. A PT vezetősége rengeteg vendéget hív ide, például youtube-ereket, költőket, írókat, különböző foglalkozású embereket, akik nagyon érdekes előadásokat prezentálnak nekünk. Ezt a táborvezetőknek köszönhetjük, örök hála nekik.

Ha nem lenne PT, nem lenne trambulin, ami azt jelentené, hogy nem lehetne kikészíteni az ott lévő mókust, aki ügyel ránk. Olyan mondatok hangzanak el, hogy „ne ülj a trambulin szélére”, „ne feküdj a trambulin közepére”, „egyszerre csak egy ember ugráljon”. Ezeket mindig megszegjük, de persze egy idő után betartjuk őket. Amúgy ha valaki nem vette észre, aki PT-s, az Őrtoronnyal szemben levő fán van egy szék évek óta, amit azóta sem szedtek le. Észrevettétek már?

És végül következik a szombat. Utolsó nap a PT-ben. Azt senki sem várja sose, valaki még be is könnyezik, teljesen jogosan. Ilyenkor minden gyerekért jönnek a szülei, a PT-t lebontják, és úgy néz ki az a hely, mintha mi sem történt volna.

Remélem, sosem jön el a nap, amikor a PT megszűnik, nem sokan örülnének neki.