Csütörtökön lehetőséget kaptam arra, hogy egy kicsit belekukkanthassak a színészek egyik foglalkozásába. Amikor beléptem a színészhangárba, rögtön elvarázsolt a környezet. Lehet, hogy csak azért, mert még sosem jártam ott előtte, de elképzelhető, hogy azért, mert megláttam, hogy itt egy igenis összetartó csapatról van szó. Ott álltak mindannyian körben, és kiabáltak, de nem indulatból, hanem azért, mert mindenkinek annyi ötlete volt, és nem akarták elfelejteni a mondanivalójukat. Izgatottan vártam, mi lesz ebből. Kiderült, hogy éppen egy improvizálós feladat közepébe csöppentem. Jó volt látni, hogy milyen kreatívak tudnak lenni a kortársaim, ha megerőltetik a kis buksijukat.

Beszélgettem egy kicsit a színészdiákokkal, és megkérdeztem, hogy aki eddig is színészkedett, az mit gondol, segíti-e az ember életét a színészkedés bármilyen formában. Ők azt mondták, hogy természetesen, sokat javít a kommunikáción, nyíltabb lesz az ember tőle, és kevésbé izgulós. Nyilvánvalóan azt sem tudtam kihagyni, hogy megtudakoljam, ki mit gondol a színésztanárokról, Marciról és Mátéról. Persze semmi rosszat nem mondtak róluk, de miért is mondtak volna, hiszen (ha a lányok szavaival élek) ők olyan cukik. Habár mégis hallottam egy iszonyú rémes tulajdonságukról. Marciék rendszeresen ócsárolják Demi Lovatót. Mikor én ezt meghallottam, teljesen fel voltam háborodva. Na jó, azért ez egy kicsit túlzás. Többek között megérdeklődtem tőlük, hogy mégis mennyi próbával lehet megoldani, hogy 3 hét alatt összeállítsanak egy egész színdarabot. A válasz lesokkolt – kb. 9-10 órát foglalkoznak a darabbal, NAPONTA! És tudjátok, mi a legérdekesebb? Hogy ezt egyáltalán nem tartják soknak, azt mondják, szükséges, és nem is tűnik olyan soknak, mert élvezik, sokat nevetnek, és izgalmas.

Készítettem egy interjút a tanárokkal is:

KecskeNEWSás: Mióta tanítotok színészetet itt, a táborban?

Máté: Mindkettőnknek ez az első éve.

KN.: Tehát akkor ezt értsem úgy, hogy táborozóként sem vettetek részt a PT-ben ezelőtt?

Máté: Igen, nekünk ténylegesen ez az első évünk a PEOPLE TEAM-ben.

KN.: És mégis, ha jártatok volna diákként a PT-be, akkor mit választottatok volna?

Marci: Hát, én valószínűleg a fotót vagy a színészetet. De úgy gondolom, hogy akkor még jobban vonzott volna a fényképezés, mivel régen fotóztam.

Máté: Szerintem én a média valamelyik ágát választottam volna. De azt sem zárom ki, hogy a színészet lett volna a heti témám.

KN.: Mit gondoltok arról a tévhitről, hogy a színészek mind antiszociálisak, vagyis hogy csak a saját köreikben mozognak, és sznobok?

Marci: Én ezt minden diákom nevében kikérem magunknak. A sznobizmust pedig nem is igazán értem.

Máté: Én értem, hogy miért mondják ezt. Szerintem azért gondolják, mert külsős szemmel igen nehéz belelátni egy ilyen világba. Természetesen nem adok igazat, és üzenem azoknak, akik így gondolják, hogy próbálják meg jobban megismerni ezeket az embereket, és akkor nem fognak ilyen butaságokat mondani.

Szűcs Soma