Te is unod már, hogy akármerre mész, mindenkinek a legújabb „ájfónja” van?
Én nem tartozom az iPhone-tulajdonosok közé. Biztos nagyon menő dolog egy több százezer forintos telefonnal járkálni, és ha még ellene is vagyok, vannak benne jó dolgok. Nagy Instagram-fanhoz híven a kamera nekem fontos szempont. Ezekben a telefonokban kb. háromszor olyan jó kamera található, mint az én szintén okos-, de „kis kaksi” telómban. Azoknak, akik jobb minőségű képeket töltenek fel, több követőjük lesz, ezáltal abból is híresek tudnak lenni, hogy minden reggel lefotózzák a reggelijüket.
A tárhely a következő, amiért igazán különleges ez a márka. Mivel nem lehet bővíteni a memóriát, választhatsz a 8, 16, 64 és a 128 GB-os között. Természetesen a felfelé növekvő skála nemcsak a tárhelynél látványos, de a készülék áránál is. Az én telefonomra nagyjából semmi extra nem fér rá. Én vagyok a béna, akinek nincsenek zenék a telefonján, és maximum egy játék van rajta. Az alapok természetesen le vannak töltve, ilyen, mondjuk, a YouTube, a Messenger és a számomra nagyon fontos Instagram. Se a Facebook, se a Blogger alkalmazás számára nincs már helyem. Képek is csak úgy találhatók rajta, hogy amikor fotózok, feltöltöm a Google Photóba, majd letörlöm magáról az eszközről.
Nem kritizálom tovább a telefonom, hiszen most a híres-neves ájfónról van szó. Ami még nekem tetszik, az az 5-ös szériában újításnak számító feloldás. Én tényleg megértem, hogy kényelmes dolog csak odatenni az ujjadat a gombra, és az már fel is van oldva, de ha másképp gondolkozunk, akkor úgy is felfoghatjuk, hogy egyébként csak egy gombot kéne megnyomnunk, aztán beírni a kódot, vagy rajzolni egy mintát.
Enyhén szólva furán érzem magam, amikor a buszon a 70 éves néninek a kezében is a legokosabb telefont látom. Bármerre nézek, okostelefon okostelefon hátán – már azon lepődöm meg, ha valakinek nem az van. Ahogy a nagyvilágban, úgy a PT-ben is csak ezt látom. Nem tudok úgy képet küldeni a barátnőmnek valakiről, hogy ne az legyen a válasza, hogy „persze az egy iPhone ott a kezében”. Természetesen neki is az van. A legfurcsább, hogy a mai világban ez már alap. Simán rámondják a telódra, hogy „kaksi”, még akkor is, ha az a legújabb más márkájú telefon. Ahogy látom, a tábor 70 százalékának fontos a márka.
Nincs bajom azokkal, akik ezt használják. Sok barátomnak a legújabb és legdrágább darab van, ami néha jól jön nekem is. Ha együtt vagyunk, és szelfizni támad kedvünk, ott van az ő kamerája, amivel egyértelműen jobb a minősége a cuki pillanatunkat megörökítő képnek. Van, aki megengedi, hogy használjam saját célokra is – pl. foodpornt fotózni – a méregdrága kütyüjüket. Ilyenkor nagyon óvatosan használom, nem hiányzik nekem, hogy ki kelljen fizetnem.
Személy szerint nekem most legjobban az iPhone 5 SE tetszik. Nem követem az újításokat, de azt mondják, tud annyit, mint a legutóbbi, amivel előálltak, csak az 5-ös méretében. Nem szépek a bumszli telefonok, ezért sokkal jobban tetszik, mint a 6-os. Ami kifejezetten ocsmány szerintem, az az iPhone 4. Olyan, mint egy darab deszka.
Mindezektől függetlenül nem nyaggatnám még azzal is a szüleimet, hogy vegyenek nekem egy ilyet. Nem azért dolgoznak, hogy a kettejük munkájának gyümölcsét egybetéve nekem egy „jó” telefonom legyen. Persze nem mondom, ha most hozzám vágnának egyet, elfogadnám, de amíg nem tudom megszerezni magamnak – amíg nem dolgozom –, csak rosszul érezném magamat, hogy ennyi pénzt elköltöttek valamire, ami nélkül ugyanúgy élet az élet.
Nem az a lényeg, hogy kinek mi van a kezében, hanem az, hogy amikor végre leteszi a telefont, megmutassa, milyen ember valójában.
Bokros Eszter
