Mint azt tudjátok, ezen a héten Kína a téma itt, a PEOPLE TEAM-ben, ezért úgy döntöttem, kiveszek egy nap szabadságot, és nem megyek be a szerkesztőségbe, hanem leruccanok az említett helyre, és megnézem, ott mi a helyzet.
Mivel nyári szünet van, és a napi mozgásadagom kimerül abban, hogy kimegyek a konyhába inni vagy enni, ezért úgy döntöttem, hogy a napomat egy jó kis futással kezdem. Úgy véltem, erre a célra a kínai nagy fal pont megfelelő. Magamhoz vettem hát a futócipőmet, és csak futottam, futottam és futottam. Mondjuk, a több mint 50 ezer kilométert nem tudtam lekocogni (milyen meglepő), szóval megálltam pihenni, és gyönyörködtem a látványban. Hát azért azt be kell vallani, hogy nem egy Margit-szigeti futókör.
Egy kis mozgás után, gondoltam, megérdemlem a pihenést, ezért úgy döntöttem, ellátogatok a csodálatos Jiuzhaigou-völgybe. Ezt a vidéket bátran lehet festői táj jelzővel illetni. A völgyben elterülő tavak és a vadregényes erdők kompozíciója egyszerűen mesés. A helyi legenda szerint Wunoseno istennő leejtett tükre, amit a szerelmétől kapott, tört darabokra, és 118 tóvá változott.
Ezután, hogy végre láttam két, a világörökség részévé vált csodát, visszatértem a fővárosba, hogy az óriási forgalom közepette keressek valami kínai specialitást. Ha valaki keres, az talál alapon meg is érkeztem következő állomásomhoz, ami egy étterem volt. Nem akartam szokványos ételt enni, úgyhogy a fecskefészeklevesre esett a választásom. Hát, az igaz, hogy nem a jó döntéseimről vagyok híres, de azt hittem, most beletrafálok. Véleményem szerint kifejezetten túlértékelik. Lehet, hogy csak szokatlan, de ha legközelebb választanom kell, maradok a Mekinél.
Éppen ideje egy kicsit művelődni, tehát irány a Kínai Nemzeti Múzeum, amit 2003-ban hoztak létre, két másik múzeum egyesítésével. Forradalmi harcok és háborúk történetét mutatja be. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a múzeumokat, és szeretné megismerni Kína történelmét.
A Tiltott Városba vitt az utam, ami a világ legnagyobb régi faépület-együttese, és pont ezért szintén a világörökség része. Mind a 8707 szobáját és 720 000 négyzetméterét nem lehet ennyi idő alatt végigjárni, de azt azért megtudtam, hogy majdnem 500 évig ez volt a kínai császárok lakóhelye.
Levezetésképpen ideje volt egy kis nyugodt sétának a friss levegőn. Következő állomás a Mennyei béke tere, ami Peking központjában található, és csak egy kapu választja el a Tiltott Várostól. 440 000 négyzetkilométer, tehát nem is meglepő, hogy a világ legnagyobb tere. Leültem egy padra, és csak figyeltem az embereket.
Ennyi kaland éppen elég volt egy napra, szóval fogtam magam, és visszajöttem Kecskemétre, a PT-be, azon belül is a szerkesztőségbe, hogy megosszam veletek is az élményeket. Bármilyen szép is Kína, azért igaz a mondás, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon!
Simon Sára
